United States or Andorra ? Vote for the TOP Country of the Week !
A zászlós megszólalt. Fel vagyok terjesztve kitüntetésre és előléptetésre; mindennap várom a tiszti kinevezésemet; még édesapám sem tudja; megakartam lepni, csak magának mondom meg. A kisleány egy picit visszaszorította a fiú kezét. Úgy tekintem magát, mint a menyasszonyomat!... súgta a zászlós. Jaj!... Mint a kis feleségemet! Jaj!
Az őrnagy úr parancsára hoztuk ki mondta és besietett, mert egy vékony, ingerlő hang kiáltotta: Aladá-ár! A beteg fiú bosszúsan mérte körül az asztalt. Egyik oldalt egy sor szék volt a falnak támasztva. Előtte szorosan az asztal. Másik oldalt is egy sor szék. E mögött alig egy lépésnyi hely a korlátig. Itt kell elbotorkálnia, hogy szokott helyére, az asztal végére jusson. Egész kis kálvária.
Elvette a bokrétát, a mit az altisztek adtak be neki, szagolgatta a virágokat s nagy zavarban volt, mert a kocsiban erőszakosan sivítani kezdett a fiu és semmivel se lehetett rábirni, hogy leszálljon. A raktáros nagyon restelte a dolgot s mérges pillantásokat vetett a kocsiba, erre még jobban ordított s rugdosni kezdte az anyját a gyermek, a ki erővel akarta kihuzni a kocsiból.
Valóban nem tudnék helyzetünkben szerencsésebb megoldást képzelni, mintha Klára ez Atlasz-gyerek nejévé lenne. Mit gondolsz, nyilatkozott már a fiú? Nem. Klára bizonyosan szólt volna nekem, akár elfogadja, akár visszautasítja. Akkor mégis jobb lesz, ha egy időre eltávoztok.
Ha ez egyszer bemegy a tiszti kaszinóba, összehivja a tiszteket s azt mondja nekik, hogy: nézzétek kamerádok, van itt egy szegény fiu, a kivel szemben ti nagyon igazságtalanok vagytok. Halálba kergetitek. Ez a szegény fiu elvette húgomat s most már azt mondom, hogy vége legyen a komiszkodásnak, mert a ki még ezután is üldözi, annak velem gyülik meg a baja. Ennyit csak elvárhatok majd tőle, nem?
Ha véletlenül ugy fordult a kocsi a sok kanyarodón, hogy nem látta nyugtalan lett. Türelmetlenül leste, hogy mikor pillantja meg ujra s aztán ujra mosolyogva bágyadt el, ha megpihent a szeme a nagy szenvedőn. A Dombi fiu néha fölkapaszkodott a kocsira s gondosan betakargatta a leányt, ha a zökögés lerázta róla a subát.
Az egyik fiu figyelmeztetett, hogy: ni, hogy lóg a köténye. Az bizony csakugyan eloldódott valahogy s rajta taposott, a mikor ujra bevágta maga után az ajtót, az udvar kövezetén termett s kiabált: Ide gyere! Kitekerem a nyakad! Ide gyere! A mikor senki még csak oda se hallgatott, az égre dülesztette a szemeit és körülbámult, mintha arról akarna meggyőződni, hogy nem sülyedünk-e? Nem.
Tudom, hogy nincs, de mégis csak jó, ha világosság van... Vajjon hány óra lehet, fiú? Elékerestem blúzom zsebéből az órámat és megnéztem kíváncsiságból az időt, mennyit herdáltunk el az alvás idejéből? Féltizenegy. Csak féltizenegy? Azt gondoltam, hogy több. Álmos vagy? Nem vagyok. Én sem vagyok. Mit gondolsz, zuhog még odakünn? Erre nem kellett válaszolnom.
A csendőr tovább beszélt: Miért jött oda... Öreg ember létére tudhatta volna, hogy az nem tréfa. Ha én nem lettem volna ott, ott van más, mindegy. Persze, sokan vannak, jegyezte meg a fiu és sóhajtott. Ez elragadt a csendőrökre is, elszomorodtak. A fiu jött elébb szóhoz, megint az apjáról beszélt és most már sírt is. Rosszul tette pedig káplár úr, jó munkás volt s vénebb katona, mint maga.
Egy szemináriumi professzor Temesvárott, beszéltek róla a beavatottak, egy harminczhárom éves pap, pankotai örmény fiú. Ki hitte volna róla? A következő évben megint ő nyerte el a jutalmat és azután majd minden jutalmat ő nyert el. Szigligeti Edére, Toldy Istvánra már leselkedik a halál, Tóth Ede pedig már künn pihen a kerepesi temetőben. Csiky Gergely úgy kellett ide, mint a falat kenyér.
A Nap Szava
Mások Keresik