United States or Vatican City ? Vote for the TOP Country of the Week !


A jezsuita éles, kémlelő tekintetet lövellt félig leeresztett kékes szemhéjai alól, azután pedig körülnézett a toronyszobában. Eszerint nem szállhatok meg e házban? kérdé késlekedve. Sajnálom! Erre nem vagyok fölhatalmazva! felelé visszautasítólag. Fiatal ember! Én Leonhardusnak ifjúkorbéli bizalmas barátja vagyok! Tudom! A mester nem titkolá ezt előttem!

Kérdezze meg tőle magától, vagy kérdezze meg ettől a fiatal leánytól, ha nekem nem akarja elhinni. Esztheyné a feltűnő csinos leánykához fordult. Mit tud maga, gyermekem, ezekről a dolgokról? kérdé tőle. Nem sokat, viszonzá az zavarral.

Addig azonban még sok minden történt. Látom, hogy apám csapkod, lármáz s mama jár utána. Velem a haragosat adta. Nem szólott hozzám s ugy ment el mellettem, hogy meg se látott. Na fiatal ur, mondja egy reggel a szobaleány majd mesterségre adják. Most mondta a nagyságos ur. Ej, ha, gondoltam, ennek fele se tréfa. Emlegettek affélét azelőtt is, de annyira komoly még egyszer se volt a harag.

De ime, itt a levél. Nem fogja azt Holcsi megtudni? kérdé Enyingi kissé nyugtalanul. Kitől? Hogyan? És ha gyanakodnék, annak lett volna nyoma a fiatal hölgyeknél, kiknek álmukban sem jutott eszükbe, hogy nem Kardos mérnök vagyok, kinek kiadtam magam. Elhitték, hogy az ügyvéd ajánlott, bár az idősebb hölgynél némi gyanut vettem észre, mi később eloszlott.

Kilopózott szobájából, s végig futva a folyosón, a hátulsó lépcsőn akart leosonni, honnan a gazdasági udvarra s innen a mezőre juthatott volna. Már a lépcső aljára ért, mikor János, a sujtásos inas, kiáltott: Hova szalad már no? Gyűjjön fel, vendégek érkeztek, ott várnak a nagy szalonban. A fiatal nagyságos úr nincs itthon, hát aszonták, hogy az öreg úrral is beérik.

Homloka kissé elsötétedett s szemében élénk csodálkozás villant föl, de nyugodtan mondá: Nagyon szép! Kinek az arczképe? Egy fiatal védenczemé, kit én évek óta neveltetek egy intézetben, gondoskodtam róla, mintha saját gyermekem lett volna és szerettem! Legfőbb vágyam volt őt boldoggá tenni és most halálos félelmet állok ki miatta, mert két nap előtt nyomtalanul eltünt.

Nem számítva, a híres történeti felköszöntőket, melyek országok, nemzetek sorsát döntötték el, alig tett valaha toast oly nagy hatást, mint a plébános úré. A vendégek közűl a legtöbben nem ismerték Klárát, s már az ebéd elején csodálkozva kérdezgették egymástól a fiatal kilétét, ki a házi úr mellett ül s oly fesztelenül beszélget vele.

De hogy nem szólította föl őket erre, egyikük sem mert a lányok nyomába eredni. A generálisréten a frissen kaszált fűben toronyirányt mentek át. Az országúton a fiatal Laszlovszky a leányok elé terítette könnyű tavaszi köpenyegét, hogy a por be ne lepje ezüstcsatos szattyáncipellőjüket. Az özvegy ugyancsak megfenyegette.

A fiatal gróf csakugyan takarékosan élt s majdnem fukar volt magára és családjára nézve; azért Atlasz úr, ámbár a haját szerette volna kitépni, midőn belepillantott grófi vejének üzleti dolgaiba, nem vehette lelkére, hogy megharagudjék e jóakaratú, de ügyetlen kezű fiatal emberre, s csak szelíd tanácsadás hangján fejezte ki előtte abbeli meggyőződését, hogy maradjon mindenki a maga rendeltetése mellett: a zsidó szerezzen s a gróf éljen a készből, rangja szerint.

Ilyen drágán megfizetett dicsőséget élvezett a fővárosban is, Manó fiának jóvoltából. Pompás szobában lakott, nagyszerű ebédeket evett, drága külföldi borokat ivott, kocsikázott, színházba járt, s előkelő fiatal urakkal ismerkedett meg, kik öregnek szólították és a vállára veregettek.