United States or Israel ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hát te azt gondolod, hogy mindjárt neki állt a templom falának és kezdett festeni? felelt Atlasz úr, ismét fellobbanva. Azért lettem haragos, mert ez nem is igazi festő, hanem egy vén barázdabillegető.
De ez pénzbe kerül, sok pénzbe. Adok is annyit, a mennyi kell, mondá büszkén Atlasz úr. Nem eleget. A bizonyság az, hogy adósságom van. Ha elég pénzt adnál, nem csinálnék adósságot. Ez csak világos. Világos, felelt Atlasz úr kissé elfintorítva arczát. Megint adósságot csináltál? Bagatell az egész, felelt könnyedén Manó.
Reménylem, Manó belátta hibáját s nem fog köztünk megszakadni a jó testvéri viszony. Mégis csak jó fiú ez a Sándor, jegyzé meg elérzékenyülve az öreg asszonyság. Atlasz úr érthetetlen röfögésszerű hangot hallatott, s midőn Sándor kérdését egyenesen hozzá fordúlva ismétlé, röviden csak annyit felelt, hogy Manó nincs itthon. Hol van? Csak nem utazott el?
Csak a szeme beszélt; de olyan titkos nyelven, ahogy a vándorfelhő beszélget egymással, amikor kergetődzik odafent s az alkonyati nap csókjától pirosan, hivogatja a társát ismeretlen gyönyörű tájak felé. amelyeket innen alólról bizony még sejteni sem lehet. A menyecske hozta a porciókat, a hosszúnyakú üvegeket a szomjasoknak; nevető szeme felelt az incselkedő bojtároknak.
Az előkelő öreges úr egy kissé meglepettnek látszott, mikor a szürke ruhás ember, kivel málháját föl akarta vitetni, inasáról és kastélyáról beszélt; csodálkozva nézett leányára s a leány hangosan elnevette magát. Valóban nem tudom, hogyan kérjek bocsánatot szerencsétlen tévedésemért, kiáltott a vendég, Atlasz úrhoz fordulva. Nem tesz semmit, felelt Atlasz úr.
Bizonyos megkülönböztetett tisztelettel nézett mindenki az elkomolyodott kis asszonykára s a nagy csendesség beszélt mindenki helyett; azt mondta: Ejnye, ejnye, kis játszópajtás, nem hittük, hogy ilyen komolyan fogod fel a dolgot. Az asszony megértette a csendességet s félig hangosan felelt reá: Ugy, ugy, gyerekek.
Eleinte úgy rémlett szemének, a leány sem értette, s meglepetve, csodálkozva nézett rá; de utoljára mégis megértette és kezét nyújtotta feléje. «Hiszi-e, hogy boldoggá fogom tenni?» ... mintha ezt kérdezte volna tőle; de azt már nem tudta, mit felelt rá, csak arra emlékezett még, hogy magához vonta kezét és átölelte derekát, és a leány vállára hajtotta fejét, s könnyezve és mosolyogva mondta: «Ki hitte volna, hogy a jó pajtásságból szerelem legyen?»
Lányokról volt szó, vagy más efféléről!... Dühös voltam a menetrend miatt felelt Vidovics s az jutott eszembe, hogy milyen szamárság napról-napra halogatni az utazásomat, csak azért, hogy egész éjjel ezt a locsogást hallgassam! A párbaj után azonban belátta a hibáját. Mialatt Ciprianit varrták, odament hozzá s kezet fogott vele.
A fiu nem felelt, csak forró, komoly szemekkel nézett rá. Ne is beszeljen. Majd hozok máskor könyvet és felolvasok magának vagy mesélek. Nemsokára jobban lesz, akkor maga is olvashat. Jung Kálmán csendesen csóválta a fejét. Én tudom, hogy meg fogok halni mondta alig hallható, súgó hangon. A hölgy felugrott. Dehogy fog. Maga azt nem is tudhatja. Verje ki ezt a fejéből. Nyárig egészséges lesz.
Hiszen ő csak egy inas, felelt Atlasz úr lenézőleg, de azért mégis egy gyors fürkésző pillantást vetett megvetésének tárgya felé, ki az asztalhoz támaszkodva, keresztbe vetett lábakkal állt e beszélgetés alatt, közömbös, részvétlen arczczal, halkan fütyörészve és fényes csizmájának hegyes orrára szegezve szemét.
A Nap Szava
Mások Keresik