United States or Poland ? Vote for the TOP Country of the Week !
Aztán egyszerre odaugrott a kis fekete ember, belekapaszkodott a vágtató paripa orrába és káromkodott: Te komisz, te disznó... A temető kapujáig hurczolta magával a ló a kis tömzsit, ott már belefáradt s letette.
Az első úriember ebben a fekete házban Krizosz Miklós volt, magyar királyi számtiszt a pénzügyigazgatóságnál. Nagy fekete sapkája volt neki asztrakánból. Valódi asztrakán, ezt többen konstatálták a házbeliek közül, ha nagy hidegek jártak, mert ilyenkor Krizosz Miklós lehúzta vékony, átlátszó denevérfüleire a sapkát s látni lehetett, hogy biz az valódi asztrakán még a hajtáson belül is.
És most egyszerre sötét felhő emelkedik a mélységből, fekete szárnyai mindig tovább és tovább nyúlnak, elérik a napot, eltakarják, homály foglalja el a fény helyét, elenyésznek a mosolygó viziók, a kalandozó lélek visszatér a rideg jelenbe, szeme újra meglátja a sarat, melyet lába tapos.
Széles vállai közt emelkedék feje majdnem iránytalan nagyságban, mit sűrű nyakát elborító fekete haja még inkább nevelt.
Hattyú egy lábával sebössen fejön ütötte Matyót, hogy mönnyön az útbul. Matyó kiabált és kétfelé terpesztve a szárnyait, nagyapóhoz futott, hogy védelmözné. Én nem védlek, mondta most nagyapó mert fekete a lelköd. Még Marcitul sajnálod a kanalat? Hattyú nem is tudta, hogy Matyó ijen rossz. Most csudálkozik is rajta. Aú! így szól. De ügön felel neki nagyapó ilyen vót. No ez mán sok.
Ugyan Kosztán, ki lehetett azon fekete szakállú kopó, ki a csapatot vezeté? egyik válla a másikához legalább is oly messze volt, mint lelkem az üdvösséghez. Kérdé a második. Nem tudom biz én, felelé a kérdezett, de láttam, hogy kapitányunk is elborzadt tekintetén.
A szobaur még azután is sokáig kint maradt és nézte az újból vastagodó holdat és nézte, hogy a ragyogó, meszelt falak miképen dobnak egymásra nagy, görbe, fekete háromszögeket és sokszögeket, kusza vonallal vágva ablakot, ereszt, kéményt, néma és mozdulatlan harcban.
Mig átmentek az udvaron, éppen befordult a kapun a nagyságos asszony. A tanító köszönt s oda akart menni, de Gyéres nem engedte. Oda se nézett az asszony felé, hanem nekipirulva, lázasan ment a maga után utján, maga után vonszolva a fekete kabátos, hosszu fiút. Az istálló ajtóban megállott, nagyot kiáltott: Czézár! Menelaus! Mikor a lovak nyerítve feleltek, a fiuhoz fordult. Hallja! Hallja!
S a zöld dió; mint valami mennyei szarvasgomba! Remek, hosszukás körték, egészben, hófehéren; málna és szeder, piros és fekete nagy gránátgyöngyökként itt is, ott is, elhintve a szivárvány szineivel ékeskedő befőtt eldorádóban. És parfait! és fagylalt!... Se szíve se lelke nem lett volna annak, aki itt érzéketlen marad és mindenre el nem lágyul, amit a nagyasszony akar, tervez.
Elég idő jut mindenre! azután felnyitotta a bőrbe kötött vastag könyvtáblákat: Nézzük csak, mit ír Abrahamii Eleazarus ben Peixoto mór alchymista »Fekete magiájában« a hasonmás által való bűvölésről? Trismegistos, Carneolus, Ghirlandius hasonló esetekről írnak.
A Nap Szava
Mások Keresik