United States or Syria ? Vote for the TOP Country of the Week !
Sajnáljuk, hogy a vidék zsurnalisztikájának is tett engedményt. „A kém‟ cimű novellája például primitíven köznapi, feldolgozása, humora a régi vidéki újságok „Csarnok‟ rovatára emlékeztető és azt jelzi, hogy Oláh Gábornak nagyon is kell figyelnie irodalmi fejlődése kontinuitására.
Nem volt köztük semmi különbség, s legalább az ő példája azt bizonyította, hogy az ember fejlődése nem fajától, nem veleszületett faji tulajdonságaitól, hanem környezetétől függ. A nőket is úgy vette, mint pajtásai. Vakmerő volt, a hol bátorítást nyert; esetlen és ügyetlen, a hol nem lehetett vakmerő.
A szép fiatal nőt, ki oda vitte «mamának» kellett neveznie, de hogy ez nem volt anyja, azt többször értésére adta Obrenné, őt mindig hálára intve iránta, kinek gondoskodása nélkül valószínüleg el kellett volna vesznie. Eleinte sokkal kisebb volt, mint hogy e figyelmeztetésekkel törődött volna. Később azonban lelki fejlődése hozta magával, hogy elmélkedni kezdett különös helyzetén.
Ez a hadsereg fejlődése, a kor színvonala, a modern vívmányok, meg a többi ostobaság... és szalma a borjuban... A zászlóaljparancsnokokhoz fordult: A legközelebbi pihenőn a kadétok kihallgatásra jönnek, teljes tábori fölszerelés... Majd adok én a kisasszonyoknak. Hornista?! Hol az a gazember már megint? Hé, káplár, fújjon sorakozót!