United States or Réunion ? Vote for the TOP Country of the Week !
Fejét a szikla talpára döntve mozdulatlan feküdt egy ősz férfi a pázsiton, hosszú fehér fürtjei és szakálla vállain és mellén szétterjedtek, de rajtok vérfoltok mutatkozának: tanúi egy erőszakos megsebesítésnek. Ugyan ezen jelek valának láthatók durva remeteöltözetén is, és jobb kezén, mely görcsösen befeszített markába egy arany lánczot szorított.
A rozoga, ócska, sáros bárka bekanyarodott a kocsipallón s megállt a kapu előtt. Míg a kaput belülről kinyitották, a kocsis kidugta a fejét két óriás kosár közül s alázatosan köszönt a nagyságos úrnak. Honnan jössz? kérdezte tőle Vidovics rácul. A fogadóból, felelte a kocsis. Csak a podgyászt hozod? Nem, az uraságok is benn ülnek.
Ha tönkre kell jutnia, azt mondta, főbe lövi magát, kiáltott Eveline újra kitörő zokogással. Szörnyűség! kiáltott Atlasz úr, olyant szökve helyén, hogy erősen a hintó födelébe vágta fejét. Főbe lövi magát! Kitelik tőle, azért gróf. Ha a zsidó tönkre jut, kezdi újra a batyúval, de a gróf főbe lövi magát. Miért nem utánozza ebben is a zsidót, ha már a speculatióban utánozta? Nagyszerű!
A modern embernek nagy bűne, hogy elkábul a szenzációtól és elveszti a fejét. Egy milliomos bárónő drámát ír: szenzáció. Egy vidéki szinésznek pikáns botránya röppent szét a lapokban: meghitták próbaéneklésre. Egy másik sorsjegyen nyert: mindenki a tehetségéről beszélt egyszerre.
Nem furcsa, hogy ez az ól meg ezek az izék... nem vesztek oda? Regina rám nézett és megbiccentette fejét. Igen, mondotta szelíden ez elég furcsa. Kellemes elégedettséget éreztem. Nem a válaszra voltam kíváncsi, hanem a hangra, ez pedig igen enyhe, igen megbocsátó volt, semmi nyoma benne a goromba haragnak, amelyre el kellett készülve lennem.
Nincs nekem semmi, jó ember, de nem veszi be a természetem. Hát soha sem iszik? Nem én, soha. A kocsis végig mérte emberét, de nem szólt egy szót sem, csak a fejét csóválta, gyanusan vissza-visszatekintgetve az első ülésből arra a furcsa emberre, a ki soha sem iszik bort. Már jó darabig mentek, mikor a kocsis előhuzza a hólyagzacskót s pipára tölt.
Boglár Klára, felelt Sándor lassan, vontatva és lesütve szemét apja előtt. De mintha e név kiejtése egyszerre visszaadta volna bátorságát, hirtelen fölkapta fejét, leugrott az asztalról s újra hangosan, csaknem daczosan ismétlé: Boglár Klára és senki más ezen a világon!
Kár pedig, mert az ökör csak ökör marad, ha Bécsbe hajtják is. Mondá fejét és teste fölrészét rázogatva a menyecske.
Ez az erőszakos, bikanyakú fickó, akitől semmi sem állt távolabb, mint tiszteletreméltó rokonának szelíd erkölcsei, a legrettegettebb korhely volt, aki valaha ólomkancsóval verte be jámbor polgárok fejét a székesegyház mögött lévő fogadóban.
Aztán majd újra belenéz a meleg, aranyos, illatos Élet szivárványos szemébe. És esténkint az ő gladiátori teste izomzatán, oroszláni idegrendszerének acélos szövedékén keresztül a nyugalom és derű, jólét és boldog reménykedés, édes biztonság érzése zsibbadt s úgy hajtotta le fejét báránybőr bundájára, mint a gyermek az ő édesanyja ölébe.
A Nap Szava
Mások Keresik