United States or Guinea-Bissau ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nahát. Csend. A kanári megunta a fütyörészést és behúzta a fejét tollaiba. És most nincsenek. Miért? Mert nem való az ön kezébe pénz. Igaza van, Piacella. Egy krajcár sem való az ön kezébe, Mester. Pedig kár önért. Hát mit kellene tenni? kérdezte a művész gyanakodva. Még nem tudom. Az egyszer bizonyos, hogy önnek dolgoznia kell. Labor omnia vincit. Persze nem a saját szakállára.
Az utolsó szavak tőrként csaptak a síró leányka szívébe, fölemelé fejét, melyet a bú örökre nénje tetemére sújtani látszott s az unszoló felé fordítá s bár gyászos vonásaiban leírhatatlan vala a szelidség, mégis egy mennykőcsapás sem rázhatta volna annyira meg Szodoray lelkét, mint azon szemrehányással s a harag egy kimondhatatlan nemével tele pillanat távol minden gyűlölségtől, minden boszúvágytól, melyet a gyászoló szép reá lövelle.
Szerencse, hogy nekem nincs szakállam. A leány méltatlankodva rázta meg vörös fejét. Mondtam, hogy Frau Mikel bolond volt, aki ilyet is tehetett, mert gyermeknek, bolondnak minden szabad. Nekem azonban jó eszem van. Az én körmeim akkor sem mennének neki a szakálladnak, ha volna szakállad. Pedig megérdemelnéd... igen, megérdemelnéd!
Újabb dunnyogásából valami affélét értettem meg, hogy titkos elhatározásom voltaképen vétek az Isten ellen és sokban gyengeség is. Odavetettem, hogy lehet. De már csak megmaradok amellett, hogy a magam szempontjából nekem van igazam. Ennélfogva ügyelj, hogy legnagyobb mérgedben se kapard ki a szememet. Bolond beszéd... rázogatta fejét a leány.
Vizitelő körúton van az öreg mosolygott Varga őrmester, legalább itt mindjárt leadhatja tanácsos úr a Meldungot is. Az öreg úr recsegő hangja egészen idáig elhallatszott, bár a szavából semmit sem értettem meg. Úgy látszik, haragszik a kapitány úr... Varga őrmester mosolyogva rázogatta fejét. Dehogy haragszik csak méltatlankodik. Ezeket a silány Grabeneket és Deckungokat szidja már másodnapja.
Úgy látszott, a grófné némasága nem tetszett neki, s talán valamit vélt alatta rejleni. Hermance gyorsan elhatározta magát s fejét kissé hátra vetve, biztos hangon kérdé: Tegnap itt járt önnél férjem, mit végeztek? Ez a kérdés kihozta sodrából az ügyvédet. Váratlan volt ez neki s vonásain megdöbbenés látszott. Arról nem tudok, viszonzá látható erőlködése daczára kissé bizonytalanul.
Ilka Szodoray mellére hajtá fejét, s ennek ruhája a haramiák erőszaka által fölszaggatva lévén, érzé kedvese forró könnyeit szívére gördülni. Ne sírj édes Ilkám, az Isten nem mentett meg ennyi bajból, hogy nyomorún veszítsen el egy haramia barlangjában, vigasztalá Boldizsár kedvesét, ki csak hangos zokogással felelt.
Nem álmodtál, hanem beteg vagy! kiáltá aggályosan a tudós és ha karjaival fel nem fogja, hát estében fejét zúzta volna be a kiálló oszloptalapzaton. Midőn magához tért, karja be volt kötve és a könyvtárterembe vetett ágyon feküdt. Mi történt velem? kérdé a mellette ülő tudóstól. Beteg voltál fiam! Erős lázban feküdtél! felelte ez gyengéden...
Beleznay úr pedig elmegy haza s lehajtja öreg fejét a boldogtalanság párnájára, amelybe áldott kezek valamikor az illúzió kék virágát hímezték vigasztalásul. Élete hatvanadik nyarán mint a többi parcellás-paraszt, letette a kapát s kiköltözött a péterszögi szőlőbe. Nem dolgozott többet, csak pipált és szemlélődött, hallgatván a füvek növését s a jegenyésben csörgő seregélyek lármáját.
Nem is gondolt többé az ott folytatott párbeszédre. Nem törte fejét azon a rejtélyen, mely miatt Hermance grófnőt pirulni látta... Alvószobájába érve, kinyitotta ablakát, s élvezettel szívta be a tavaszi balzsamos levegőt, mely idegeit átjárta. Mélázva nézte az égen felkelő, későn érkező, s a fellegekből kibontakozó holdat.
A Nap Szava
Mások Keresik