United States or Kiribati ? Vote for the TOP Country of the Week !
Dózia párszor kérdőleg függeszté szemét társnőjére, ki mindannyiszor fölvonta vállát és megcsóválta fejét, jeléül, hogy nem érti gyámja különös viselkedését.
Ezzel megfordúlt s egy platánfa tövében hagyta az elegáns fiatal urat, a ki bamba képpel bámult utána s azon törte fejét, sértés vagy bók volt-e, a mit hallott. Még nem jött tisztába e fontos kérdéssel, mikor Boglár Kálmán már eltűnt szeme elől s belépett a kastély ajtaján. A lépcsőn a plébánossal találkozott, ki eljött, hogy jelen legyen Bogdán kanonok ünnepélyes búcsúján.
És mindehhez nem kell egyéb, mint két lovacska, amely koplalni tud s nem veszti el a fejét a nagy hágón, hanem belefekszik a hámba és huz négy helyett, egy goromba lőcsös szekér és egy jó, mogyorónyi bogokra kötött kurtanyelü ostor. Mikor megérkezett az első mérnök s a szögmérőjével kiment a határba, elindult a suttogás és kérdezték az emberek egymástól, hogy: mi lesz?
Akkor?... A barátom egy buja juharfára mutatott, amely lent zöldelt a parkban, vagy húsz lépésnyire tőlünk. Látod azon a fán azt a sárga levelet? kérdezte. Még nem is mondhattam, hogy látom, már eldördült a pisztolya. A sárga juharfalevél közepén kerek lyuk volt. Zulejka meg sem rándult. A durranásra felemelte a fejét s kinézett a parkba.
Az idősebb csendőr gondolkozni kezdett s kétszer, háromszor is végignézte a fiút, a mig szólott. Egy kis szürke, szakálla és bajusza is volt? Ugy-e? Az, az, ismerte talán? A csendőr meglökte a társát s odasúgott neki valamit. A fiu annyit hallott belőle: a kapuban, de erre fölkapta a fejét. Talán látta szegényt? Bár ott lettem volna.
Templomi hangulatban vettük körül az ágyat, a melynek magas párnáira bágyadtan hajtotta le frissen fésült csinos fejét a kicsi asszonyság. Mellette széles, puha párnán, jóllakva szuszogott ez a követelő kis állat, a kit mi sokkal szebbnek képzeltünk el, mint a milyen volt a valóságban. Az asszony szeretetteljesen hordozta végig rajtunk tekintetét, de csak visszatért a fiához.
Az asszony tudniillik néha úgy kicsípte magát hétköznap is, hogy nem jó volt ránézni. Egy két fordulóra úgy meg tudott szépülni, formásodni, hogy a csárdás csak a fejét csóválgatta rá, mint a nyaktekercs.
Ha mosolyogva ment el mellette egy munkás, gyanakodva nézett utána s ugy fürkészte az embereket, mintha a lelkükbe akarna látni. Ez nyomta is szegény fejét nagyon, olyan volt, mintha mindig fáradt lenne. Azt is hitte, hogy megvetik.
Midőn a messze nyugati tájak felől heves fegyverropogás is hallható lett, őrmester úr Varga felütötte a fejét. Jól van, ez már beszéd... mormogta elégedetten. Nem értettem, hogy mire céloz. Hogy tetszik ezt gondolni? Rám nézett.
Hallom, hallom! mondá fejét csóválva és feleségére tekintve, kinek arczán rémület és szomorúság látszott, hallom, de nem tudok hinni a fülemnek. Vagy talán van több Boglár-család a világon s mi nem ismerjük az igazit? Ismeritek, felelt Sándor. Hát ez az? kiáltott Atlasz úr nagy méltatlankodással. Szépen vagyunk!
A Nap Szava
Mások Keresik