United States or Denmark ? Vote for the TOP Country of the Week !
Lent tüzeik körül forgolódtak a tatárok, míg a szegény rabok kötözve s lánczolva istenadta földön pihenték ki hosszú fáradságokból óhajtva az álmot, mely csak keveset vigasztalt jótékony és mégis fájdalmas csalásával.
Akkora már elevenebb lett a rideg asszony. Bezárta az ajtót és sietve ment át a másik házba, el is maradt mögötte a másik, az anya, aki jajgatott és az ut közepén megállott imádkozni. Édes istenem, édes teremtőm!... A gyermek valami hat esztendős fickó, a pitvar közepén feküdt a földön és már belekábult a fájdalomba.
Csend volt, mintha komoly támadásra indulna ellenséges földön a csapat, pedig manőver volt az egész, annak is az eleje. Öt napja még csak épen, hogy elindult a garnizon sárga kaszárnyájából az ezred. Hja igen, öt nap előtt.
Elébe tárta, hogy sem neki, sem annak senkije sincs a kerek földön. Hogy Obrenné mondta neki, miként pártfogónője kegyelméből nevelteti, s valószínüleg örülne, ha megszabadulna tőle. És végre, mi vár rá a jövőben, ha az intézetet elhagyja? Nevelőnő vagy társalgónő lesz, míg nála testvéri szeretetre talál, fényes élet vár rá.
Végigfutott az udvaron, a kocsik alatt, az orrlyukai tágra nyíltak, a szemével és orrával egyaránt kereste a párját. De nem találta, mert hiszen nem is találhatta. Az újból morózus eb megugatta a kínzóját s hazament. Utolsó napjaiban ki sem ment az udvarukból. Feküdt a földön. Hol a Hattyú? kérdeztem egyszer tőle. Fölemelte a fejét, széjjelnézett, de már nem ugrott. Már nem hitt s kételkedett.
Egyszerre aztán elő is jött valami. A kemencze mellől, erre-arra nézegetve, óvatosan mászott elő egy egér, Gergely erősen szorította a leány karját s intett, hogy hallgasson. A szürke kis állat pedig mind bátrabb lett, kijött már a szoba közepéig, szaglászott a földön, mintha valami kis ennivaló után keresgélne s kezdte otthon érezni magát. Milyen csinos súgta Gergely a leánynak.
Mindketten szabadok, függetlenek, s a jövő oly bájosan mosolyog feléjük. E szavak után eltünt a teremből, egyedül hagyva a mátkapárt, kik boldogságban úszva, nem sejtették, hogy két szobával távolabb egy szép fiatal leányka zokog, kinek mindene megvolt e földön, csak az nem, mi boldoggá tehette volna, s ki keservesen siratja boldogságát.
De ő egy bősz káromkodással engem félrelökve, elszaladt s én a beteg ágyához futva, ráhajoltam Elizre, míg a földön egy kis leányt láttam feküdni, kit nem tarthattam másnak, mint Dóziának, de nem is sokat törődtem vele, mert anyját haldokolni láttam, arczán az enyészet jelével, nyakán kékes foltokat vettem észre s csak annyi ideje volt még, hogy a következő szavakat suttogta: Kicserélte gyermekemet.
Dolgozni kezdtek természetes ösztöneim is, s ezek egy csöppet sem voltak biztatók... ösztönszerűen megéreztem, hogy ezen a helyen nem vagyok barátságos földön és semmiesetre sem vagyok biztonságban, hanem ki vagyok téve annak az eshetőségnek, hogy valamely ellenséges őrjárat mégis csak fölfedez és fogságba hurcol, ha el bír fogni. Ez ugyan nem egészen bizonyos, de lehetséges.
A kapitány úr rövid beszédet tartott felette, mikor leeresztettük a becsületesen kiásott mély gödörbe, s a ceremóniának ezzel vége volt. Katona-temetés, ellenséges földön. Nem tartott tovább tíz rövid percnél. Midőn valamennyi halottal készen voltunk a kapitány úr hosszasabb ideig tanácskozott a tiszt urakkal.
A Nap Szava
Mások Keresik