United States or Nauru ? Vote for the TOP Country of the Week !


És szomorúan váltak el, ezer biztosításával szerelmüknek, mely , változatlan, és mindkettőjük részéről örök marad... Érezték is azt, a mit mondtak, igaz volt, s szivüknek legmélyéből eredt, és Dózia boldogságtól sugározva sietett haza, de nem kereste föl rögtön Klárát; félvén, hogy elárulja magát, szobájába sietett.

Bizony Jutka ifjasszony, nem fogná azt mondani, csak tudná úgy, mint én tudom, mily utálatos legények azok a tatárok: apró zömök emberek, veres hajok és szakállok, kis pislogó szemök, s e fölött meg kutyafejök is van. Kutyafejök! az Isten őrizzen tőlök, kiáltá föl Juczi minden vágyát a khánné vagy épen szultánnéságra elvesztve.

Rendesen csak akkor kerekedtek föl a kávéházból, mikor a szinházi próba véget ért s a Haller-leányok a szinházból hazafelé menet elhaladtak a kávéház mellett. Vidovics egyetlen egy ilyen alkalmat se mulasztott el; mindannyiszor haza kisérte őket. Lola határozottan kijelentette, hogy otthon nem fogadnak látogatókat, de az utcán nem tilthatta el tőle.

Nem kis dolog az eljárás a hamisított díszkabát körül sem. Ez oly finom kabát, magyarázza káplár úr Mikhael Sajtos az ifjabb nemzedéknek, hogy voltaképen csak fogkefével volna szabad tisztogatni, de most pucoljátok, amivel tetszik, csak holnap ne morogjon az öreg. A holnap... Már öreg este van. A takarodót régen elfújták s a hold, amely az innenső ablakok felől kelt föl, már a túlsókon tekint be.

Félek, hogy a gyermek Dózia volt, s a meggyilkolt asszony annak anyja! Mi minden következhetik még ebből? Ki tudja, igaz-e a hir, mit az esetről Enyingi hallott? kiáltott föl férjét, s talán önmagát meg akarva nyugtatni Hermance. Holcsinak annyiféle bűne lehet, hogy talán másért zárták börtönbe.

Egész csoport fiatalember, s köztük Enyingi gróf, ki megpillantván a várakozó leányokat, köszönté őket és talán beszédbe ereszkedett volna velük, ha Holcsi ügyvéd meg nem előzi őt, s majdnem parancsolólag mondá Klárának: Üljenek föl gyorsan! Miféle gondolat ide jönni?

Hogy mondhatod ezt? kiáltott föl oly mély szomorusággal Oroszlay, hogy barátja önkéntelen meghatottságot érzett, s megigérte, hogy összeköttetésbe lép az említett titkos detektivvel és mielőbb elküldi őt barátjához... Midőn Oroszlay Jakab elhagyta Hermance grófné szalonját, az egyedül maradva, kezébe rejté arczát és keservesen sirt, mint a hogy zokog az ember egy kedves halottja elhunytán.

A derekam meg most már fájni kezdett. Tartsd csak erősen a ponyvát, Regina... Mit akarsz? Kibújok. Nem bírom ezt a kuporgást. Én sem mondotta hirtelen a leány. Nem bánom, ha bőrig ázok is... föl kell állanom, különben belenyomorodok ebbe a kuporgásba. Én is. Egyakarattal fölemelkedtünk.

Az utasok lármájára a vad állat fölriadt, s egyik gyermeket fogai közé ragadván a sűrűben eltünt, s az üldözők többé föl nem lelték, engem a magtalan kalmár saját fia gyanánt nevelt, s téged bár tépett volna szét azon farkas, úgy nem lenne testvéred kénytelen testvérét az akasztófára segíteni.

Ki akar neki szolgáltatni? kérdé rémülten a leány. Mit tehetek? Klára! kiáltott föl zokogva Dózia s hozzáfutott és kebelére vetette magát.

A Nap Szava

hallgatagság

Mások Keresik