United States or Kuwait ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mi néhány törzsvendégei, akik megvetettük az európai kantint, az albánt ugyanis néha európai színvonalra emeltük kontó tekintetében. Nem gyakran ugyan, de mégis megtörtént, hogy a posta elakadt napokig a hófúvásban s a rendes időre várt utalvány nem érkezett. Ilyenkor hitelre ment az esti szórakozás s albán egy ormótlan könyvben arról írást vezetett. Hát ezt a könyvet hozta elő.
Ha észrevenné, hogy az ön családja nem szívesen látja vagy épen tolakodónak tartja, soha sem lenne az ön nejévé, bármennyire szeretné különben. Nem szabad észrevennie, kiáltott Sándor ijedten. Ezt meg tudnám akadályozni. De hogyan?
Végre föltekintett s komoran kérdé: Miért nem mondták meg ezt nekem az esküvő előtt? Mit mondtak volna meg? kiáltott a plébános föllobbanva. Az önérzetes nő köteles megvallani leendő férjének, ha folt van multján, ha tévedés emléke nyomja lelkét. De mi volt itt megvallani való? Vagy talán nem hisz szavamnak, nem tartja ártatlannak Klárát?
Dicsértük a remek bestiát, de túlságosan közel még sem kivánkoztunk hozzá. Ezt én magam fogtam Asszamban, Angol Indiában mondta Dombory; akkor alig volt nagyobb egy házi macskánál. Persze, a mamájával volt egy kis affairem. Mondd el. mondd el kértük egyszerre. mindnyájan. Nem olyan nagy eset volt felelte a barátunk, szinte meghökkenve, nehogy túlságos várakozást keltsen.
Az erdőt kivágatta, de a parket nem ért semmit s a megrendelők nem fogadták el. A pert elvesztettük, az erdő elpusztult, pénz nem volt. Férjemet más kötelezettségek is szorították; szerződéseket kötött nagy repczeszállításokra, melyeknek nem tudott megfelelni. Mindenfelől szorongatták a pénzért, s ezt csak uzsorásoktól kaphatott. Egyik váltó szülte a másikat és aztán ... de mit mondjam tovább?
Szíve egészen szabad, ha csak ön nem vette még be. Megkérdem, megkérdem tőle, minél előbb, mondá Sándor, kinek csüggedése, a szerelmesek örök törvénye szerint, egy pillanatra ismét a reménynek hagyott helyet. Ha akarja, ezt még ma vagy holnap megteheti. Kocsim készen áll, be kell rándulnom a templomszentelés ügyében a székvárosba. Jőjjön velem, ott tisztába jöhet mindennel.
Ezt megigérhetem, mert kéz alatt fogok kutatni utána. Azonban szeretném tudni, kinek volt érdekében most a lapokban tizenöt év után fölújítani ezt a dolgot? Nincs róla fogalmam, sőt azt sem tudom, hogy lett volna ama szegény meggyilkolt nőnek valamely rokona.
Mintha a fejemlágyára hordták volna azt a sok téglát, amiből fölépítik ezt a négyemeletes polgári kaszárnyát, ugy nyom a nagy lárma, s elkedvetlenít ez az elhízott, aranylánczos ur a kopott kocsijával s a lovával, a mely olyan fekete, mintha valami temetkezési társulat szolgálatában állott volna eddig.
Boglár Kálmán? kérdé Atlasz úr, minden nagyobb felindulás nélkül ejtve ki először e nevet, mely később oly végzetessé vált reá nézve. A főtisztelendő úr meg Boglár Mihály. A festő úr talán testvére főtisztelendő uraságodnak? Magán kíváncsiságból kérdi ezt, vagy kegyurasági szempontból? viszonzá a plébános.
Hogy fia féltékeny lesz, és féltékenységből eltaszítja nejét, ezt rendén valónak tartotta, mert Klárát igazán bűnösnek hitte s legfőbb vágya volt, megszabadítni tőle családját. De hogy Sándor neje miatt párbajra álljon ki, hogy golyónak tegye ki magát, hogy talán életét is elveszítse, erre Atlasz úr nem számolt, s csak most, fiának utolsó szavaira derült föl előtte a rémes világosság.
A Nap Szava
Mások Keresik