United States or Estonia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Különös sejtelem remegtette meg testét, midőn Enyingi Holcsiról beszélt, s azt mondta: «ez egy egész történet», melyről aztán nem akart beszélni.
János elismerőleg tekint oda. Valóban, ennek az embernek megvan a tulajdon gyufatartója. De hát hol van akkor az övé? Csodálatos ez. Tán másutt hagyta kend? Merre járt kend? Jártam én sokfelé sóhajt János s előhúzza a külső zsebből a kezkenőt, hogy a homlokát törölje vele. Amint kihúzza, kiesik a padlóra a masinatartó s nagyot koppan, hogy még a híres kupakja is kinyílik.
Egy kis jegyzőkönyvet tartogatott zsebében, abba jegyezte be, ha jó ötletet, élczet, aperçu-t olvasott vagy hallott. Ez a kis könyv volt az ő virágos kertje. Másrészt mint dramaturgnak módjában állt a szemét kiaknázása. A használhatlan darabokban előforduló használható téglatörmelékből építette föl meséit s a kis könyvecskéből bokrétázta föl őket.
Ez a jött-ment, ez a betolakodott asszony úgy fogadja őt saját házában, mint valami közönséges vendéget, a helyett, hogy kezet csókolna, mint Sándor, sőt a mint Eveline is szokott tenni, a ki pedig grófné. Ez meg csak a kezét nyujta neki, és mosolyog, és azt mondja: Isten hozta és ezzel ott hagyja.
S utánok rohant Cipriani is, magukra hagyva azokat, akiket egymásnak szánt a hir. Ön nem utazott el, Monsieur Vidovics? örvendezett Van der Kerkhoven kisasszony. Egy kis baj támadt a gazdaságomban rögtönözte Vidovics nem jelentékeny dolog, de ilyenkor semmi sem pótolhatja a gazda szemét. Nem utazhattam el olyan messzire. S még most is elfoglalja ez a kellemetlenség?
Ne félj. Válaszolá ez röviden éljetek egészségben; s oly hirtelen, mint jöve, el akart távozni. De mi lesz vége a dolognak, ha már részes vagyok a tettben, csak szabad lesz tudnom. Kiálta a távozó után Zakharovics.
Mi különbséget találtál köztünk? Oh, azt könnyen megmondhatom. Grófné szép és előkelő külsővel bír, másforma ruhái vannak, más a modora, beszéde, taglejtése, míg Obrenné nagyon közönséges. Lám, lám, mily éles megfigyelő tehetséggel bír a kis Dózia, mondá nevetve Hermance. Ki hitte volna, hogy ily birálgatásba bocsátkozik... És mióta keletkezett ez a gyanúd?
És még csak azt sem lehet Dóziából kivenni, hova szándékozott menni, hisz tudtommal egyetlen ismerőse sincs a városban, így mondta nekem méltóságod, nemde? Nincs senkije rajtam kívül, s megfoghatatlan előttem ez az eset. De remélem, nekem majd vallani fog, mondá Eszthey grófné az órára pillantva, s mind nyugtalanabbnak látszott, de ekkor lépett be Dózia kalappal fején, s kis útibőrönddel kezében.
Magának gyűjtötte, úgy-e? találta ki hirtelen a képjavító. A vörös terciárius intett a fejével. Meg akartam házasodni nyögte ki keservesen. Nem élet ez a barátélet. Én nem vagyok tudós pap, művész-orgonista, prédikátor, hittérítő. Ego non sum vocatus. Én családot, feleséget, gyereket szeretnék. Lám, Jézus Krisztus Urunknak is volt családja. Ácsok voltak.
Hires a jó borairól, meg a felesége főztéről, s aztán arról, hogy olyan becsületesen számit fel mindent a vendégnek, hogy maga alig nyer rajta valamit. Ott delelőt tartottak a Pistáék s elébb, a mig az ebéd elkészül, hozattak egy kis papramorgót fehér czipóval appetitoriumnak. „Ejnye, de régi ez a czipó! monda Pista. Majd beletörik a bicska.“
A Nap Szava
Mások Keresik