United States or Togo ? Vote for the TOP Country of the Week !


Nem hézagok bevakolása, túltengő könymirigyek ideig-óráig tartó eldugaszolása kisebb-nagyobb összegekkel, hanem előre lendítése hosszú időre és messzi távlatokra, senyvedő intézményeknek, meg nem alapozott életrevalóságoknak; talpraállítása gondokkal küzdő szervezeteknek. Csernoch János látszólag hideg szemmel nézi az életet, voltaképen pedig az okosság és praktikus fölény szuperpluszával.

Ugyan akkor érkezett be annyi regényszűk esztendő után a Jósika Abafi- ja is, mely Szontagh Gusztávot, a regények birálóját arra a lelkes felkiáltásra készté: «Uraim, le a kalappalAbafi nélkül Szirmay Ilona előre láthatólag ugyanazt a nagy hatást teszi, de hát Abafi megvolt, vele egyszerre ugrott ki a napfényre és végre Szontagh Gusztáv is csak egy kalapot viselt a fején egyszerre és az már le volt emelve.

A leány tetőtől-talpig végigmért, azután elém állt, kidüllesztette előre álló melleit és nyersen, kihívó, szinte sértő hangon akkorát kiáltott, hogy szinte csattant: Mondd... hogy hívnak téged?

Patakzott belőle a vér... Homályos szemeivel néha hátranézett nagy szomorúan, a vén kocsis pedig leeresztette a karját s elkezdett keservesen sirni: Hirtelen hátrafordult s rekedten, egészen belelágyulva a fájdalmába, szólott a kisasszonyhoz: Ne felejtse el, a mit a gyerekekről mondtam. Aztán előre mutatott a lovakra: Ezeknek már vége. Messziről hangos szó hallatszott: Eszter! Eszter!

Az egész környék uri családjait meghívjuk. Szép nap lesz, szép ünnep. A legszebb ünnep a világon, tevé hozzá az öreg asszonyság, Sándor nevenapja. Úgy ám, Sándor nevenapja, folytatá Atlasz úr, egyetértő kacsintást vetve feleségére. És Sándor nem is tudja, mi vár reá ezen a napon. Nagy meglepetések mondá mosolyogva az öreg asszonyság. Csitt! ki ne fecsegd előre! kiáltott jókedvűen Atlasz úr.

De ha az urak azt mondják, hogy megbírja... Az urak? Megvetőleg legyintett a kezével. Mit tudnak ahoz az urak? A rendőrök közül elő akart törni egy asszony, de nem bocsátották előre. Az egyik munkás felesége volt s csak most vette észre, hogy mire vállalkozott az ura. Sirva kiabált utána, mire látta, hogy az erőszakoskodás hiábavaló, a rendőrök nem engedik előre jönni. Ferencz, Ferencz!

Ez pompás terv! kiáltott föl önkéntelen megfeledkezéssel Dózia, kinek vidám, elfogulatlan hangját csak most először volt alkalmuk hallani az ifjaknak. Ha kedvük van, tehetik, viszonzá Holcsi. Mi előre megyünk s kiadom a rendeletet, hogy gyorsan fogjanak egy második kocsiba és utánunk jöhetnek.

Még mindég nem rohantak elég vadul a lovak. Most már a gyeplővel nem is sokat törődött, csak az ostorral cserdített be egyszer-egyszer az állatok közé s hátravetette magát a keskeny párnára, hogy csak ugy uszott előre s a lovakat nézte, hogy hogyan vágtattak a földekbe, a messzibe, a semmibe s egy-egy pillanatra behunyta a szemét, mint a gyermek a mikor hintázik.

Ránczos, barna homlokáról folyt az izzadtság s kis szemei nyilás után kutattak, a hol elszaladhasson. A zsandárok kiabáltak, előkerült a hadnagy is és vezényelt, de a tömeg már nem hallott semmit, csak nyomta előre az előlállókat. A kis öreg kétségbeesve tett egy-egy lépést s gyönge lábait megtámasztotta a küszöbön. Visszaakart tartani mindenkit.

Az öreg Atlasz füléhez tartotta tenyerét, előre nyújtotta a nyakát s mintha nem bíznék hallásának helyességében, fölszólítá Sándort, mondja ki még egyszer a leány nevét, de hangosan mondja, mert úgy látszik, mintha a füle csengett volna s nem hallana elég tisztán. Boglár Klára, ismétlé Sándor harmadszor, apja kivánsága szerint oly hangosan, hogy az öreg úr hirtelen befogta mind a két fülét.