United States or Marshall Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
A fiatal ember rábámult s olyan kábult volt, hogy nem értette meg egyszerre a kérdést. Csak ugy felelt az esze nélkül: Meg, meg, mind... A mikor rápillantott az emberre, lehajolt hozzá és jól megnézte. Maga az, Fábián! Mi a bajom? A lábamat nem érzem... Emelje fel a zubbonyt, nézze meg. A fiatal ember irtózattal meredt rá s rémülten tiltakozott. Nem, azt nem teszem, nem tehetem...
Szirmay, ki félelmök alaptalansága felől meg volt győződve, egyszerre véget kivánt a bizonytalanságnak vetni, s mindnyájokat a vár azon oldalára hítta, melyre a sógorné szobájának megrontott ablaka nyilt.
Addig addig, hogy a szépséges Tary Éva egyet gondolt és amikor egyszer megint egymagára maradt, összecsomagolt s hazaszökött a szüleihez, búcsú nélkül. Most azután egyszerre minden kisült. Most már mindent tudott a világ. Na úgy e, hogy az asszony körül volt baj? Bizonyos, hogy válnak. Ezek egymásra úntak.
Hála Istennek, végre itthon vagyok és ápolhatlak! Óh, hogy én nem voltam melletted! Sokat szenvedtél úgy-e? és elébe térdelve, átölelte karjaival és sírt és kacagott egyszerre, az öreg Iván pedig szintén szemeit törülgetve, vele sírt, vele nevetett a hátuk mögött. Beteg voltam, lányom és csakis vendégünk szorgos ápolásának köszönheted, hegy életben találsz.
Regina vörösre pirult arccal, elragadtatva, a boldog elégedettségnek szinte magánkívüli örömével tapsolt és ugrált... nyilván maga sem tudta, hogy mit csinál... mert egyszerre csak mellemre vetette magát és belekiáltotta az arcomba: Most már nem félek! Itthon vagyunk... itthon vagyunk!
Úgy elrendezte velök, hogy itt sohasem találkoztak. Egyik a másikról még csak nem is tudott. És ezt észrevette az öreg csárdás. Heteken át forgatta a fejében a dolgot és hallgatott vele, amíg csak pontosan meg nem bizonyosodott róla, hogy melyik nap az egyiké, melyik a másiké; akkor egyszerre elkezdett a gulyásnak szíveskedni.
A vénasszony visszasegítette a székre, melléje állott és türelmetlenül szólott rá, ha kicsuklott melléből a sirás. Nem olyan világ szépe, lelkem, hogy ilyen lármát csináljon. Majd jön, mulat még egy kicsit... Egyszerre aztán jött az ember. Zavarban volt egy kicsit s ezt azzal igyekezett elpalástolni, hogy hebehurgyán sietett.
Fiatal ember tartotta a gyeplőt s nem ült mellette más, mint egy őszes bajuszu, pörge kalapos kocsis. A diáknak megakadt rajtuk a szeme, kihajolt a korláton s ugy nézte, hogy hogyan jönnek s hogy suhannak el majd az omnibusz ablakai alatt, gyorsan, tünemenyszerüen, mint a gondolat, a mi csak átfut az ember agyán. Mosolygott s egyszerre följajdult és az arczához kapott.
Szóljon, legyen hozzám őszinte, édes Dózia, folytatta meleg, kérő hangon Veronika, égve a vágytól beszélhetni és hallani Oroszlayról, kinek nevét már hetek óta nem ejtették ki Esztheyéknél, s szülői kerülték arról a beszédet. Oh, grófnő, ha mernék róla beszélni... viszonzá akadozva a leányka, s szemei egyszerre könyesek lettek.
Most egyszerre az ötlött az eszébe s az a gyermekes reménye támadt, hogy talán hozott magával vagy egyet a zsebében. Egy lekváros pánkóért a régiek közül örömest lemondott volna egy udvari ebédről. Az öregnek felragyogott az arcza s boldogan hadart. Meg, meg, megmondom az asszonynak, hogy még emlékezni kegyeskedik a pánkójára. Nagyon boldog lesz. Ha tudná, hogy mi itt most miről beszélünk!
A Nap Szava
Mások Keresik