United States or Gibraltar ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ráér, nem sürgős száradhat akár holnapig is. Ha majd a kegyelmes nap kibújik a fellegek mögül az is fehérít rajta valamelyest. Annyi bizonyos, hogy ha életemben még egyszer hadbavonulok, fehér vászoninget nem viszek magammal.
Amikor látta, hogy hiába vergődik, mert erőszakkal az én kezeimből nem szabadulhat: nyilván ismét hatalmába kerítette érzékeit régi vadmacska-dühe, mert egyszer csak heves fájdalmat éreztem kézfejemen... el kellett eresztenem a karját... beleharapott a kezembe...
A kezemet fogta, énekelt, aztán egyszerre nem tudom hova lett. Talán a kocsik vitték el, sok jött, nagyon sok, elől az, a melyik füstöl. Nem láttuk, egyszerre ott volt mind, én is elestem, megütöttem a fejem. Mikor elmentek a kocsik, sehol se volt. Bambán rámeredt az anyjára és még egyszer megkérdezte: Nem jött haza?
Azaz, hogy „minden ember“ volt a szinész; mert a többi nem igen jött elő az odujából, hogy magáról beszéltessen. Ezeket aztán czibálta kegyetlenül. Türték a jámborok: azt gondolták, hogy ez a szubvenczió. Egyszer azonban valami uj énekes került a szinházhoz, a ki még nem élte bele magát az itteni állapotokba. Persze, hogy azt is kegyetlenül lepiszkolta.
S ha azután engedelmet kapott s véletlenül beszívta a pipába a gyertya lángját úgy, hogy egy csöpp sem maradt, elnézték neki, mivelhogy engedelemmel történt. Ily különféle sorsok között történik, hogy egyszer csak az utcákon húzgálják a drótokat és hosszú karókat állítanak fel, amelyekről majd világít a dróterő. Hát ez csodálatos. Egész éjszaka világít majd. Fényességeket szór szét a sötétbe.
Unalmas élet volt nagyon, itthonvalóim jártak egyszer az ezredesnél, hogy helyeztetne vissza, oh! mondta a vén mogorva katona az angolok mennyi pénzt elköltenek, hogy Svájcot láthassák, ő meg ingyen van Novibazarban, hát csak maradjon ott.
Bornemissza kedvetlenül ráncolá össze homlokát s még fagyosabb, még elutasítóbb hangon felelé, mint az elébb: Azt nem tudom, de néked sem szükséges tudnod. Bátyám, e felelet! kiáltá felfortyanva s villogó szemekkel. Amit egyszer kimondok, nem szoktam megmásítani volt a szigorú válasz.
Kevés biz az, de már arról nem tehetünk. Én tehetnék, ha megengedné az uradalom, mond a molnár. Halljuk: hogyan? Hát a mi viz már egyszer lefolyt a malomról, azt megint csatornán át visszavezetném a patakba, hogy ujra a kerékre menjen.
Rómában a színielőadások után sokszor megtörtént, hogy a meztelenséget látni kívánó csőcselék ráparancsolt a szinészekre, hogy a színésznőkről tépjék le a ruhát. Egyszer a híres, szigorú erkölcsű Cato is megjelent egy ilyen előadáson, de még a darab vége előtt eltávozott: talán nem akarta zavarni a förtelmes mulatságot, vagy talán megrémült volna tőle.
A jó Döbrönteinek testvére ma is él Veszprémben, s arról nevezetes, hogy a vörös hagymát ki nem állhatja. Kinéz egyszer a piaczra, s meglát egy nagy, valamivel töltött gyékényes kocsit, s mellette egy embert. Mit árul kend atyafi? kérdi. Vöröshagymát, uram. Rossz jószág az. Hol lakik kend? Keserü-ben uram. Pogány falu az, hogy hivják kendet? Méreg János, uram.