United States or Senegal ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mindenki csúnya, aki vörös folytatta meggyőződéssel a leány, s vékony vértelen ujjaival elégedetlenül tépegette ki a közelében levő fűszálakat. Egyet a szájába vett és összerágta. Adolfunknak is mondtam, hogy csúnya... leharapom az orrát, ha meg mer fogni, mert nekem az ilyen vörös róka nem kell. S hozzá még kicsiny is volt... épen mint én. Két ilyen csúnya vörös kicsiny a wahrer skandál... nit?
Még a szeme se rebbent. Szívem, kis galambom, most lehet ám, de hamar!... Még egyet..., még egyet..., no még!... Maga bolondos, nyögdécselte az aszszonyka borzongva. Maga telhetetlen... hallja e, jön a sneff, pszt! Hallgatództak. Csend volt. Már a fekete rigók is elhallgattak. Egyetlen egy sikkantott még egyet, jó messzire innen.
Csendesen felelt a paraszt. Pörösködünk. Mig az a négy hold ide nem megy, vagy oda nem megy, nem barátkozom. Az öreg Rettegi gondolt egyet s megint nyujtotta a kezét. Hát menjen oda. Maga haza hozta a leányomat, én megköszönöm. Köszönje meg az ur, de ne igy. Hát hogy? Ugy, hogy: köszönöm. Arról pedig majd tesz a törvény. Annak a dolognak nincsen semmi köze ehhez a dologhoz.
Elenyák páter, az öreg Károlyi István gróf udvari papja és fiainak nevelője, müvelt, életrevaló, vig ember volt, nagy kedvében járt urának, ki nem is talált rajta egyéb kivetni valót, mint, hogy a páter igen gyéren pislogatott belé breviáriumába. Ezt az egyet aztán ura már csak tréfa kedvéért sem állhatta meg szó nélkül.
Most már összeszedte magát valamicskét s tőle telhetőleg keményen nézett vissza a nagy, kövér asszonyra. Hivatni méltóztatott. A méltóságos asszony meg se mozdult, csak intett neki, hogy jőjjön közelebb. A leány előrejött, megállott az asztal másik oldalán s várta, hogy mi lesz. Most mintha megint libbent volna egyet a függöny s ujra kaczagott volna a gyermek, sejtve, hogy kikap a kisasszony.
Egyik a másiknak kínálta az üveget. Az asszony biztatta őket: no még egygyel. Majd máskor, szabadkoztak. Mikor? kérdezte ravaszul a csárdás. A gulyás rántott egyet a vállán. Majd tán a jövő héten, mondta, a bajusza helyét pödörgetve. A csikós a másik oldalára lódította a szűrét. úgy vágta oda foghegyről: Nem veszünk össze ezen; iszen egy dajkálóanyánk volt. A csárdás gyanakodva nézte őket.
Ketten-hárman utána indultak, az egyik a fél uton visszatért. A pallér pénzt vett elő s megmutatta az embereknek. Azok összenéztek, az egyik sóhajtott s azt mondta: Isten nevében, a másik is rántott egyet a vállán, mint minden nagy elhatározás után tenni szokta s a két ember elindult a fal felé.
Tábori lámpásom most fölmondta a szolgálatot. A gyertyamaradék már csak a legalján pislogott. Még egy-két perc és utolsó pislantásával gehorzamst meldolni fogja, hogy több Dienst-et nem leistolhat. Ezzel még egyet pislogott és kialudt. Sötétben maradtam. Azaz hogy... Furcsa! Vajjon mi történik odakünn?
Neked mindent szívesen megteszek, mormogta maga elé a leány, miközben ismét letépett néhány fűszálat és egyet megint csak szájába vett, mert te szép, nagy vagy... és nem vagy vörös és jó vagy... Irántam legalább az vagy... és ami fő, nem vagy vörös és csúnya, mint én, vagy az a szemtelen Fratz. Ebben a pillanatban kezdtem nem jól érezni magamat.
Óvatosan tapogatózva folytattam utamat abba az irányba, ahol feküdt. Csakhogy ekkor már nem feküdt, hanem ülve kuporgott a magára borított köpeny alatt. A következő lépésnél már meg is fogta a lábamat. Halt! Megálltam. Ha még egyet léptem volna, rálépek és legázolom a nyolcvankét kilómmal. Állok, Regina, itt az üveg! Találomra feléje nyújtottam.