United States or Argentina ? Vote for the TOP Country of the Week !
Kemény, sápadt arca, amely mögé mindig el tudta rejteni fölindulását, most kigyúlt és hűvös, kék szemében heroikus tűz lobbant fel. Forró agyán átvillant a gondolat: Még megfordulhat a kocka. És én egyedül, két ágyúval föltarthatom az ellenséget. Őrület volt, de szép, csodás, nagyszerű őrület. Ebben a pillanatban egy lángeszű költő állt az elhagyott ágyúk mellett.
A pokoltorok kiokádta rájuk az ördögöt és az ördög valamennyit megfojtotta! visította vad örömmel a leány. Megragadta kezemet és maga után ráncigált, hogy közelebb kerüljünk a megjelölt helyhez. Ah! Most már láttam, miről van szó. A törpe borókabokrok között huszonnyolc orosz katona élettelen hullája hevert. Legszélről egy lóhulla, valamivel tovább mellette a gazdája holtteste.
Ebben a pillanatban kezdte verni a lábasóra az éjfél óráit, a zivatar pedig tetőfokát érve, dühöngött és ugyanekkor megnyílt a terem ajtaja és egy idegen lépett be rajta széltől, esőtől csapzott hajjal. José Venegas Herrezuelo cordovai adeptus üdvözli Leonhardus Bornemissza doctor illuminatissimust, tudományos nevén Leonhardus Sydericust, szólalt meg latin nyelven s mélyen meghajtva magát.
Multiemeszku. De micsoda mindezen a trifadolog ahoz a kontohoz kipest, a kit in tapasztaltam egy doktor juris szivesigibül, a ki nekem azt kiszitette csupa kelemetes baratsagbul. Tudnyilik, hogy egy doktor juris exequalta nekem egy kis pinzt valami adosomtul, asztán nem ata ide, asztan egy masik doktor jurist kelete keresnem, a ki az elsötül elexequaljon az elexequalt sumacskat.
Szótalan veté magát gubájára, s egy az ágakon áttörő holdsugár épen arczáját világítá; boszús vala tekintete, s majdnem megvetéssel határos elégedetlenséget fejezének társaira vetett pillanatai, mi rájok varázserővel hatott, mert néma lett egyszerre a csoport, és csak halkan és titokban mert a kulacshoz nyúlni itt-ott egy szomjasabb, s az előbb sűrű karikákban tekergő dohányfüstöt csak ritkán eresztgeték.
A Repce-utczában az uraság felől még mindég nagyon homályos fogalmuk van az embereknek szóval, majd elválik, csak türelem. Egy napon beköltöztek az uj lakók, Szoboszlayné és leánya, Berta. Két kocsin elfért minden holmijuk. Az asszony kissé megkopott fekete ternó-ruhát viselt, a leány pedig sima szürke köntöst. Hamarosan berendezkedtek s harmadnapra már megjelent a szobaur is.
Sehol egy élő lélek, vagy bár egy állat, vagy éneklő madár. Az itt végighullámzó harcok az összes állatokat és éneklőmadarakat elűzték más, barátságosabb, távoli vidékekre s a szegény menekülők még nem mertek visszatérni. De nem úszott a levegőben egyetlenegy ragadozómadár sem, se kánya, se vércse, de még egy szál varjú sem az egész közeli és távoli horizonton.
Egy időre még elég maradt a pénzből, melyet az apja gyöngeségétől kicsikart jószágrészre fölvett, s nemcsak Atlasz úrnak mondta, hanem maga is meg volt győződve arról, hogy csak akarnia kell s a fővárosban nemsokára oly fényes házasságot köthet, mely egyszer mindenkorra úrrá teszi. Manó elútazása után egyhangú, szomorú napok következtek az Atlasz-kastélyban.
A mint a kert ajtaján kilépett s a falu felé fordúlt, a távolból, a fasor túlsó végéről Klárát látta maga felé közeledni. Nem egyedül jött, egy férfi karjára támaszkodott. Sándor vére egy pillanatra mind szíve felé tódult, aztán hirtelen fölkaczagott, őrült bolondnak nevezte magát és szeretett volna visszafordúlni a kertbe, nehogy Klára meglássa és azt higyje, leskelődött rá.
Hogy így a kincstár, amúgy a kincstár, az majd megfizet. De nem fizet. Nincsen olyan pénze, amelyik mifelénk akarna gurulni. Ha nem fizetnek: nem fizetnek üt az asztalra egy fiatalosabb gazda. Ne fizessenek. Maradjon koporsószögre. E beszédre némely rész nevet, más rész elhallgat. Az öreg gazda csillapítólag szól bele: Majd megfizetnek, csak ki köll várni...
A Nap Szava
Mások Keresik