United States or Dominican Republic ? Vote for the TOP Country of the Week !


Másodszor, ha igaz úton járt volna, nem kellett volna titkos távozásra serkenteni, hanem nyiltan tehette volna nekem azt az ajánlatot, hogy magához vesz, mit rád nézve előnyösnek tartott s miről gyaníthatta, hogy én nem fognám azt ellenezni. Éppen ebben nem voltam sem én, sem ő bizonyos. Sőt éppen az ellenkezőjét hittük annak.

Másik négy jött, azok is hoztak valakit, a fáklyások tovább adták a hireket, a mint uj meg uj teherrel jöttek ki az emberek a kapun. Ez még él, annak már vége, szuszog, ebben van még lélek s némelyik katona tátott szájjal előrehajolva bámult.

Az ember megfúl ebben a borzasztó melegben... Bizony, ha olyan kövér valaki... Baj ez a sovány kutyának is. Itt nincs sovány kutya! Itt csak egy finom formájú helyes kisasszony van. Regina kidugta kezét a köpeny szörnyű ujjából és megfenyegetett. Ne komiszkodj, barátom, mert bosszút állok. A szent igazságot mondom! Meglásd, hogy bosszút állok...

Ez a bizonytalanság százszorta tűrhetetlenebb a legszomorúbb bizonyosságnál is. Arról tehát, hogy a fülembe csapódó távoli ágyúmoraj megváltoztassa szándékomat, szó sem lehet. Leereszkedtem a vízmosásba és tovább sántikáltam. Ohó!... most ismét... Ágyúznak valahol, ebben nem lehet kétség. Félpercnyi időközönként nyolc dörrenést számoltam meg.

A kis Regina megint visszaesett régebbi goromba tempóiba, amikről nagyjában már leszokott. Még a szeme is olyan dühösen világított, mint a vadmacskáé. Ugyanazt a felbőszült teremtést láttam magam előtt, akit találkozásunk első napján tanultam ebben a kellemetlen formában megismerni. Mire ez a sok mérges hűhó semmiért? Galambos Ganz Árpád inkább mulatságos figura, semmint nem.

Én! kiáltotta vissza és megint kacagott azon röhögök, hogy ebben az én szegény ingemben száz macska sem fogna meg egy egeret, annyi rajta a feslés. Huh!... ha látnád, milyen! Nem is érdemes kimosni. De csak mosd ki! Ha megszárad, a fesléseket be lehet varrni. Mivel? Az ujjammal? Tűvel és cérnával van nálam az is. Akkor kimosom. Tíz percig megint csend lett.

A nagy szalonban várta, a mi olyan szoba volt, hogy nem is érthetik meg benne egymást asszonynépek, nagy, csupa óriás méltóságos komor bútorral telve, eleve kizárva magából minden bizalmaskodást. A méltóságos asszony a szoba közepén állott meg egy nagy asztalra támaszkodva zsiros, gömbölyű öklével s még ebben a nagy térben is majd agyonnyomta méltóságával a kis nevelőkisasszonyt.

Aztán eszébe jutott, hogy ez ostobaság: talán álmodta valamikor az egészet. Hogy láthatta volna valaha régen?! Hiszen tegnap még gyermek lehetett!... S mintha most, előtte virágzott volna ki, ebben az édes mosolygásban, mely bimbóhasadásra emlékeztetett!...

A kopár fák közt piszkos füstfelhők gyülekeztek az éles dörrenések nyomában. A tábornok kivont karddal állt a gyalogosok élén. Ebben a pillanatban nyolc-tíz huszár rohant el mellette, váratlanul előretörve az országúton minden parancs nélkül. Úgy látszik, elunták hátul a várakozást az ágyúk mellett s most vad kiabálással vágtattak az ellenség hadállása felé. A tábornok ajka elsápadt a dühtől.

A körmükkel akartak kiásni valamit a semmiből. Az igazgató mindennap korán jött a szinházhoz. Az ócska szekrényekből maga elé rakott egy nagy csomó régi darabot s lázasan kutatta közöttük a gyöngyöt. Ebben a hajszában elvesztette a judiciumát.