United States or Nauru ? Vote for the TOP Country of the Week !
Eme szállók egyikének erkélyén ült egy bájos alkonyon két fiatal leány, Lamberth Klára és Dózia, kik hosszú utazás után itt vettek állandó lakóhelyet és Holcsi utasítása szerint nem volt szabad onnét távozni addig, míg ő arra engedelmet nem ad nekik. De szivesen is maradtak.
Dózia élénk tekintettel kisérte távozását, s midőn az eltünt az erkélyről, lassan elővette zsebéből a levelet s a következőket olvasta abban. Szeretett drága Dóziám!
Méltóztassék helyet foglalni, grófné, viszonzá a háziasszony, mert a mit mondani akarok, hosszú lesz és kellemetlen; s mialatt vendége leült, ő is helyet foglalt vele szemben. Dózia? kiáltott föl Hermance nyugtalanul. Igen, Teodózia kisasszonyról lesz szó! Milyen ünnepies bevezetés, máskor Dóziának hívta. Mint növendékemet... Most többé nem azt, mert, mert...
Még más terveim is vannak, s miután az általam kihirdetett jutalom, huszezer korona, czélzata ily fényesen sikerült, remélem a többi is gazdag kamatot hajt számomra, mert nekem Dózia már sok pénzemben van, de sok jövedelmet is várok tőle. A grófot akarod megdézsmálni? kérdé nevetve Obrenné. Természetesen.
Ezalatt Dózia kiváncsian tekintgetett ide, s tova, mint a ki nem tudja, hol van, s arczán feszült várakozás volt kifejezve, mialatt társnőjét követte, ki fölérve a lépcsőn, jobbra fordult, s a komorna szobái felé tartott. Ernesztine az ablaknál állt, midőn a grófné belépett, s a neszre visszafordulva, mondá: Ily későn, grófné?
Remélhetem, hogy újra ki fogja hollétüket kutatni? Igyekezni fogok, bár e perczben nem tudom, hol keressem nyomukat. Megfoghatatlan, hogy Dózia nem felel levelemre! Arra nézve ellenőrzi őt Lamberth Klára, s ez a fiatal hölgy méltó tanítványa Holcsinak, sőt talán saját véréből való vér. Az is meglehet, hogy leánya. És Dózia oly nagyon bízik benne.
Mind a mellett nem marad más hátra, mint hogy haza vigyem Dóziát. Obrenné lesütött szemekkel hallgatott és Esztheyné még egy kisérletet tett. Ha például kétszeres árat fizetnék Dózia ittlétéért? kérdé bátortalanul; de az öreg nőnek vér szökött arczába ez ajánlatra. Miféle véleményben van rólam méltóságod, hogy ilyet ajánl? kérdé őszinte vagy tettetett megbotránkozással.
Hisz talán tudja, hogy Dózia néhány nap óta nálunk van s azt is sejtheti, hogyha két ifju leány sok időt tölt együtt, titkaikat ki szokták cserélni. Grófnő! kiáltott föl meglepetve a gróf, ki minden mást várt, mint a hallott bevezetés után Veronika ajkáról e szavakat, de még mindig nem tudta, mit gondoljon.
Vezesd a kisasszonyt az általam megjelölt szobába, mondá Esztheyné, s azután a leánykához fordult: Menj, gyermekem. Aludj csöndesen és jól, holnap majd folytatjuk a társalgást, mely ma nem vezetett eredményre. Dózia gyorsan elhagyva helyét, egy kutató pillantással futtatta tekintetét végig a komornán, azután kezet csókolt a grófnénak, s szó nélkül követte Ernesztinét.
Határtalanul bizott benne, s fölkéri őt, hogy segítsen neki Dóziát keresni, még pedig mindjárt ma az ebéd után, ha pár perczig maguk maradnak. Holnapra egy bizonyos órában látogatását kéri, hol háborítatlanul beszélhetnek. Hogy mit és mennyit fog neki mondani Dózia történetéből, azt még nem határozta el. A mennyi szükséges lesz!
A Nap Szava
Mások Keresik