United States or Tajikistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Fáradozásait, hogy föltalálja, s Kardos küldetését, hogy keresse föl a világ bármely részében, ki föl is találta, és most többé nem rabolja el tőle senki, ha mindjárt élete árán kellene is megvédeni! És Dózia boldogan hallgatta szavait. Hitt neki, mert szerette, és nem jutott eszébe, hogy csalódhatnék benne.
Ebből áll egész ismeretségünk. De hisz ha csak mindennapi dolgokról volt szó köztetek, azt elmondhatta volna itt, én előttem is, miért nem látogatott meg. Nem először lett volna nálunk. Azt nem tudom, nem kérdeztem tőle, és ő nem mondta. Dózia, Dózia, te nem vagy őszinte hozzám, holott tudod, hogy rajtam kívül senkid sincs e földön. Mondd, mit csinálnál, ha nálunk nem lehetnél?
Mit beszélt Holcsi úr, miért kellett oly nevetséges sietséggel eltünnünk az indóházból? kérdé feszülten. Mert Eszthey gróf is az érkezők között volt, s gyámatyám félt, hogy rád ismer és magával akar vinni. Ő nem ismer engem, viszonzá elhalványodva Dózia. Sőt létezésemet sem tudja. Ki mondta ezt neked?
Kérem, Kardos úr, ne mulattasson bennünket regékkel, minek nincs más czélja, mint hogy barátnőmet fölizgassák. Remélem, nem azzal a szándékkal jött ide. Isten mentsen, de jól esik a multról beszélnem. Kedves emlékeim vannak ahhoz fűzve s nem tudtam, hogy Dózia kisasszony előtt ismeretlen az, viszonzá hangjában élénk sajnálkozást fejezve ki a mérnök.
Ha Dózia megjön, felolvasom ezt előtte s nem kételkedem, hogy ő annyira megretten, hogy azonnal el fog veled utazni, minek rögtön meg kell történni. De hát miért? mi történt?
Ne mondja ezt, grófnő, hisz mérhetetlen az, a mit én e határozatommal veszitek! kiáltott föl zokogva Dózia, Nekem nincs más menedékem e kopár falakon kívül, s itt kell töltenem egész életemet. De miért teszi? Egészségtelen képzelődés, a mit cselekszik és azt hiszi, hogy valami hősies tettet követ el, pedig csalódik. Én gyávaságnak tartom elhatározását.
Megigértem! viszonzá Esztheyné, kezét a leányka hullámos hajára téve, ki most kérő, szelid arczocskájával a régi Dózia volt s kire visszaemlékezett, hogy az az első látásra megnyerte rokonszenvét, holott akkor majdnem gyűlölettel közeledett hozzá. De Dózia e határozott kijelentés daczára még mindig habozott feleletével.
A rendőrséghez nem fordulhatott, s természetszerüen azt lehetett következtetni, hogy Dózia oda mehetett csak, hova már az intézetből titkon menni akart, s hol bizonynyal várták őt, miután odamenetele meg volt előre beszélve.
Dózia! kiáltott föl Hermance meglepetve, mert e perczben egészen más alak állt előtte, mint kit utolsó ittlétekor látott egy hónap előtt. Annak komor, daczos, sötét tekintetű arcza elhatározottságot mutatott, s a grófné fölugorva helyéről, hozzá futott, és megragadta lefüggő hideg kezeit. A leány nevének hallatára zokogásban tört ki és gyorsan elvonva a grófnétól kezét, azt arczára tapasztá.
De másról akarok veled beszélni kezdé Enyingi Holcsi ügyvédről, kit okvetetlen súlyos büntetésre itélnek, s tegnap letartóztatták két nővérét is: Obrennét és Somorjaynét, ki, mint Kardostól tudjuk, Dózia anyja. Jakab gróf láthatólag megdöbbent e hírre, s elhalványodva kérdé: Ők is vádolva vannak?
A Nap Szava
Mások Keresik