United States or Singapore ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mi okból tették volna? ha ugyan az öreg ügyvédet is belevonjuk a kérdéses ügybe, mert szerintem legvalószinűbb, hogy ő mit sem tud arról, s ha csakugyan Klára tudtával történt Dózia távozása, meglehet, hogy nem egyéb, mint a két leány regényes terve... Hermance elhagyta helyét. Fölkeresem Holcsi ügyvédet, mondá elhatározva magát. Legyen szives tudatni velem lakását.
Volt? kiáltott föl elhalványodva Klára. Miért beszél a multban? Mi változott ezzel a találkozással, hisz úgy ugrottunk föl a kocsira, mint az őrültek, még hajunk szinét sem láthatta senki. Enyingi köszöntött, tehát megismert, s ő elmondja a többieknek, kik vagytok és a Dózia név nyomra vezet.
Ah, Klára, mily boldog vagyok! kiáltott föl ismét és ismét Dózia ama két nap folytán mióta megérkeztek Tornyosra, Lamberth Klára birtokára. Klára ilyenkor mosolyogva nézett rá, s azután szép arczocskájának állát kezébe vette és jobbról-balról megcsókolta.
Ki akar neki szolgáltatni? kérdé rémülten a leány. Mit tehetek? Klára! kiáltott föl zokogva Dózia s hozzáfutott és kebelére vetette magát.
Hol van Dózia? kérdé, mialatt kenyerét bőven megkente vajjal. A templomba ment. És te miért nem kisérted őt? Mondtam, hogy igen nagy szabadságot ne engedj neki. Itt nincs veszély. A templomban nincs más, mint parasztnép, s azok nem törődnek vele. Sohasem lehet tudni, mi adja magát elő, viszonzá gondolkodva Holcsi, s föltolta szemüvegét homlokára, mit csak akkor tett, ha egyedül volt Klárával.
Eszthey Bertalan nem a legnagyobb megelégedéssel kisérte szemével ezt a jelenetet, de nem mondhatott ellent, s midőn nejével egyedül maradt, kérdé: És miféle szerepet szántál ebben a különös helyzetben Jakabnak, ki természetesen meg fogja tudni, hogy Dózia nálunk van? Azon még nem volt időm gondolkodni, viszonzá sóhajtva Hermance. Ha Isten kegyelmes irántam, visszavezeti őt Veronikához.
Talán beteg, hisz borzasztó megrázkódtatáson mehetett keresztül. Oroszlay hallgatott. Ne kínozd magadat mindenféle föltevésekkel, várakozzál néhány napig türelmesen, s én hírt hozok neked róla, folytatta hévvel Enyingi. Megtennéd azt? kiáltott föl örvendő arczczal Oroszlay. Megváltás volna az rám nézve, ki félelemben rettegve töltöm az órákat Dózia miatt.
Dózia most egyelőre itt marad, s a dolgok rendes lefolyást vesznek... És ha Oroszlay ragaszkodik ahhoz, hogy nőül vegye, tegye. De előbb le kell folyni az esküdtszék tárgyalásának s ha Holcsit és nővéreit elitélik, alig hiszem, hogy Oroszlay abból a családból kivánna nősülni. Szegény Dózia! sóhajtá Veronika, és elhagyta a szobát, hogy visszatérjen hozzá, kit könyek között hagyott szobájában.
Hogy miért ment Dózia Esztheyékhez, az érthetetlen volt előtte, s majdnem neheztelt rá, hogy vele egyetlen szóval sem tudatta, a mit cselekedni szándékozott Lamberth Klárától való megválása után. Hisz annak első gondolatának kellett volna lenni, oltalomért hozzá fordulni, kiről tudta, hogy életének vérével kész megvédelmezni s minden eshetőség ellen oltalmazni őt.
A görbe út sohasem vezetett a kivánt czélhoz. És nézzük tétlenül leányunk kétségbeesését? kérdé kitörve Eszthey, midőn hatalmunkban állna segíteni azon? Mit nyernénk vele, ha Holcsi ajánlatát elfogadnók? Itt nem a helyzet, nem a körülmények határoznak, hanem Jakab vonzalma... És végre is, Dózia... Az utolsó szót Hermance elharapta.