United States or Colombia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Miért? kérdé reszkető hangon Veronika, ki most már értette Oroszlay iránta tanusított közönyét s alig bírta könyeit visszafojtani. Grófnő kérdezi ezt tőlem, ki ismeri a társadalmi szabályokat? Ő nagy úr, magas születésű ember, nem vehet nőül oly leányt, mint én, ki még szülőit sem ismerte. Ki mondta ezeket magának, Dózia?
A templom után egy óra mulva kocsira ültek, mely az állomásra vitte őket. Jakab most már érté Dózia elmaradását, de meg nem foghatta, mi történt, hogy oly gyorsan útra keltek, a nélkül, hogy a leányka arról tudott volna, mert hisz megigérte másnapra való megjelenését a tó partján. Megfordítá lovát, lépésben ment hazafelé. Mély tünődés és levertség vett rajta erőt.
Ez lehetetlen! Lamberth Klára itt van házamban, nem mint növendék, mert már húsz éves, de gyámja kért, hogy pár hónapig itt maradhasson, mialatt társalkodónőt szerez neki, s birtokára küldi, mert gazdag árva leány, nincs senkije... De az nem nyujthatott Dóziának segédkezet a távozásra. Nem, azt nem hiszem. És még is úgy kell lenni. Dózia ugyanezeket beszélte róla, de vezetéknevét nem mondta meg.
Klára hangokat hallott a kertben s az ablakhoz szaladt. Dózia jön! mondá gyámjának, ki rögtön az ajtó felé közeledett, hol annak be kellett lépni az ebédlőbe, s pár percz mulva szemközt álltak egymással a küszöbön.
Elszédültem, viszonzá az gyönge hangon, s önkéntelen betakarta arczát, mintha sírna, de szeme száraz volt, csak ajkán hallatszott belső zokogása, mi nehéz, fájdalmas sóhajban nyilatkozott. Pihenjen, én majd folytatom az olvasást, mondá Veronika. Hol is hagyta el? Nemde, valami Holcsi ügyvéd elfogatásáról s börtönben létéről szólt az ujdonság. Igen, viszonzá halkan Dózia.
És te ezt azonnal elfogadtad, minden gondolkozás és megfontolás nélkül! Rám nem gondoltál, az én ijedtségemre, nyugtalanságomra, ha nyom nélkül eltünsz az intézetből? Nos, gyermekem, ez sem jó szívre, sem okosságra nem mutat; s valódi szerencse, hogy a sors meggátolta szökésedet, melynek igen rossz következményei lehettek volna. Dózia lesütött szemekkel, szó nélkül ült mellette.
Dózia elpirult s zavarral mondá: Majdnem négy hónapja mult. Amaz este, midőn elhagyta az Eszthey-palotát? A leányok tágra nyilt szemekkel néztek rá. Ön azt is tudja? kérdé Dózia csodálkozva. Holcsi úr mindent elmondott nekem. Klára nem tudta, mit gondoljon.
Hermance grófnő nem kevésbbé volt leverve az események miatt, mihez még Dózia eltűnése is járult, kiről semmi hír sem érkezett, és lépéseket nem mertek miatta tenni a rendőrségen, félve a botránytól.
Mi különbséget találtál köztünk? Oh, azt könnyen megmondhatom. Grófné szép és előkelő külsővel bír, másforma ruhái vannak, más a modora, beszéde, taglejtése, míg Obrenné nagyon közönséges. Lám, lám, mily éles megfigyelő tehetséggel bír a kis Dózia, mondá nevetve Hermance. Ki hitte volna, hogy ily birálgatásba bocsátkozik... És mióta keletkezett ez a gyanúd?
Megdöbbenve, megrendülve mentem szobámba, s azon tünődtem, mit tegyek? Éreztem, hogy ott nem maradhatok, de nem lévén senkim e földön, iszonyú félelmet és bizonytalanságot álltam ki, míg végre elhatároztam, hogy... Ide jösz, folytatta Hermance Dózia félve kiejtett és akadozva előadott, félbenhagyott szavait.
A Nap Szava
Mások Keresik