United States or Kuwait ? Vote for the TOP Country of the Week !


Csendesen. Sugják neki. Lépjen be hamar urambátyám. , hogy jön. Mit csináltok itt fiuk? Az ágyon egy sor ujdonatuj tiz forintos bankjegy volt kiteritgetve. Bankót csinálunk, urambátyám. Sugá neki Miska ur. Ide nézzen. Hüh, hát innen pénzeltek? Mindig gondoltam én azt. Ugy-e mindig? Hát már most álljon a társaságunkba: aztán lesz magának is.

Vigyázva, nehogy a legkisebb zajt okozzam, behúzódtam a forrás közelében levő mogyoróbokrok áthatlan sűrűségébe, s ott csendesen lekuporodva lestem, hogy mi lesz? Félelmet sohasem éreztem, ezzel a visszás ajándékkal nem nyomorította meg idegrendszeremet a természet, csak nagymérvű izgatottság lett úrrá rajtam.

Igy gyötrődött János másnap reggel nyolc óráig ... Eleinte apró sárga szemeiből súlyos könycseppek gördültek alá; szíve kimondhatatlanul fájt szégyenében és elkeseredésében; az ütlegeket föl sem vette, de a sors otromba igazságtalansága halálosan megsebezte a lelkét. Később azonban csendesen elmélkedni kezdett.

Aztán meg, a mikor újra ellepte a viz a kocsit, imádkozni próbált. Valahogy rendetlenül összeszedte magában a miatyánkot és mondta, mint a gép. Mozdulni se mert, mert a kocsit jobbról-balról lökdöstek a hullámok. A kocsis is eleresztette a gyeplőt, belefogózkodott az ülésbe és ő is motyogott csendesen valamit, a mihez megemelintette a kalapot.

Mindegy. A Capitolium még áll és ragyog. Az aedilis hosszasan, merengve nézett a mezők felé, amiknek sárguló füve fölött aranyos por szállongott. A Tiberis messziről csillogó szalagja felől favágók nótáját hozta át a szél a dombokon s csendesen borzongtak a sötét píniák a szelíden ereszkedő lankák oldalában.

Nem állhata ellent vágyának a királyi vadat elejteni, de leshelyéből a bokor sűrűsége miatt lőni nem lehetvén, közelített a, min eléggé bámult, az egész vadászi zaj daczára is csendesen s kényelmesen mozgó szarv felé, melynek tulajdonosa kedvére látszatott legelni; már legjobb lövéstávolságban volt üldözőjétől, midőn a bokrok között hirtelen eltűnt.

Demetert megragadták a kozákok s amig az ember százig elszámlál, Demeter már meg volt halva. Csendesen ültünk a kávéházban, egy kis lengyel-magyar sziget a nagy német óceánban; csupa idegen gondolkozásmódu, előttünk épp olyan érthetetlen emberek között, mint ahogy ők képtelenek minket megérteni. Valósággal ostobák vagyunk egymásra nézve.

Szemben a pince magas kőfala mellett Jung Kálmán feküdt csendesen és mozdulatlanul. Az ágy fejénél kissé hátrább volt egy szék, melyen vagy az anyja ült, vagy a tizenhatéves huga, a Róza, vagy más. Azért volt a szék kissé hátrább, hogy Kálmán ne láthassa, ha az ember sirt. Hát Kálmán csak maga elé nézett borzasztó nagy szemeivel.

Dömötör leült és csendesen szivarozott. Előtte párolgott a mokka, a kandallóban pattogott az illatos, friss, gyantás fenyőág, a szivarjának édes, ópiumos illata elbágyasztotta és a művész úgy érezte, hogy érdemes élni. A művész már félórája ült mozdulatlanul a gyóntatószék puha karjai között. Homlokát néha végigsimította. Egy-egy új csésze kávét öntött magának. Merően nézte a kályha tüzét.

Rögtön sarkon fordultam és visszasiettem a pajtához. A leány rám emelte tekintetét és gyorsan megkérdezte: Ott van? Ha azt az öreg csavargót gondolod az ott van. Igen, azt gondolom. Várakoztam, hogy folytatni fogja, de nem szólt, csak csendesen, apathikusan nézegetett maga elé s a keze fejét dörzsölgette. A gyanu nem hagyott nyugton.