United States or Iceland ? Vote for the TOP Country of the Week !
Képzeljék, Genfben voltam. Genfben! És mit keresett ott? kiáltott föl csodálkozva Oroszlay. A mit rám biztak, a két fiatal hölgyet... És meg is találtam őket. Jakab gróf izgatottan ugrott föl helyéről. Csakugyan? Találkozott velük? Hogyne! Holcsi Kálmántól vittem ajánlatot, a mit, természetes, magam írtam. És sikerült bejutnia hozzájuk?
S maga is segített a létrával szaladni, hogy az urfit megszabadítsák fatális helyzetéből. „De most már csakugyan magam is majd megijedtem“. Monda a szerencsésen sikerült műtét után Pista, megveregetve az urficska orczáját gyöngéden. „Tanuld meg, hogy cseresznyefáról ne szedj madárfészket; mert az hasad: körtefáról szedhetsz“.
De igazad van, folytatá elgondolkozva, itt az ideje, hogy már tegyünk valamit. A Góg Ferencz azt mondta egyszer, hogy ő ennek is módját fogja találni. A Góg Ferencz tudós uraság: megyek hozzá és megkérdem tőle a módját. Atlasz úr csakugyan befogatott és áthajtott a szomszéd kastélyba.
Néha csakugyan érdemes tudósok dissertálnak és experimentálnak műhelyemben; viszonzá Bornemissza. Hagyjuk a vitát! Még fontos megbeszélni valónk van hátra. A te érdeked azonos az enyémmel! Amint eddig beavattál alchymiai munkálkodásod titkaiba, úgy teszel ezentúl is. Ezáltal uralkodunk a császáron!
Krebsler mind a két kezét fölkapta örömében, úgy deklamált. De gróf úr, az Istenért! Van olyan, aki önbe nem szerelmes? Lehet olyan? Hiszen még én is!... A gróf megint mosolygott. Hja, édes Samu, az más. De a leánya! 'iszen még nem is ösmer; még nem volt szerencsém hozzá. Magam is csak hallomásból tudom, hogy csakugyan szép; mondják.
Még a főhadnagy is így érezte. A világért sem szólt volna ellene. Igaza van, súgta a feleségének, menjünk. És csakugyan, úgy érezte, hogy igaz, akkor nem lehet baj. Késő ősszel, amikor már jóformán minden mezei munkán túl voltak és a puszta unalmassá, egyhangúvá kezdett válni, a főhadnagy nem bírta el a semmittevést és bejárogatott a városba.
Ha ez sem megbízható jele a gyógyulásnak, akkor nem tudom, hogy melyek azok a szimptomák, amikben csakugyan hinni lehet. Elhatároztam, hogy ha még néhány percig nem jön vissza, utána megyek. Nem lett volna becsület sorsára hagyni. Miattam tette kockára a saját biztosságát. Oktalanul és szükségtelenül de megtette. Ki kell mellette tartanom, ha esetleg vesztembe szaladok is...
Ezt így most már tökéletesen eligazították, hetednapra pedig kiküldték Jakoblyev Isza esküdtet, hogy nézze meg, vajjon csakugyan maga Vélity Pája csinálja-e a vályút. Mert az nem járná, ha valami értetlen emberre bízná ezt a munkát.
Nem mondom, hogy azok közül való, aki ott mozog... Nézd! most ismét megmozdult... de valamiféle ember, az bizonyos. Ebben a pillanatban én is megláttam a nyírfa alatt mozgó emberi alakot. Hogy az ördög vigye el... csakugyan mozog ott valaki! Ja, ja... egészen bizonyos. Mit tegyünk? Semmit. Nem ellenség mert az lehetetlen, hanem valaki a mieink közül, ha katona. Az!
Azóta úgy hívják az erre vidéki parasztok, hogy »Pokoltorok« ... Peklopapula és jól hívják, mert csakugyan ott van a pokol torka, amely minden életet megfojt. Aki nem ismerős ezen a helyen, azt ha vigyázatlanul találja megközelíteni a pokol torkát azonnal megtámadja az ördög és elviszi... Nézz oda, Jozéf! Nézz oda! Mit látsz? Ez az élénk figyelmeztetés diadalkiáltásnak is beillett volna.
A Nap Szava
Mások Keresik