United States or Tuvalu ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ha Vidovics nagyon sokáig forgatta az ujságokat, vagy az utcán ácsorgó vásáros parasztokat nézte, Cipriani a kutyáját tanítgatta; ezt a szórakozást sohase unta meg. Lassankint Vidovics is bele nyugodott sorsába. Ez a bűnhödés, szólt magában. Most már azt se mondhatom neki, hogy untat. Vérrel szerzett rá jogot, hogy bosszantson.
A párbeszéd ritkán tartott hosszabb ideig, mert Cipriani nem ért rá minden éjjel művelődni s Vidovics akkor szerette a barátját, ha hallgatott. De azért Cipriani egész délelőtt nem mozdult el Vidovics mellől; szerette, ha együtt látják őket az ablakukban.
Tegnap? kérdezte Vidovics csodálkozva, mert Cipriani nem igen szokott ujságot olvasni. Nem, 1839-ben. Te, hol tanulsz te ennyit? Egy idő óta olyan művelt vagy, mint egy csillagásztorony! Barátom, van nekem egy könyvem, három kötetben: a Sport-Kalendárium, 1873-tól 1875-ig. Abban minden megvan. Vagy úgy.
Cipriáni báró nem igen szeretett gondolkozni, de ha egyszer nekikészülődött s komolyan hozzá látott az elmélkedéshez: ép, szolid, egészséges gondolatokkal lepte meg önmagát. A kávéházat kisöpörték; Cipriáni megnézte az óráját. Egynegyed tizenkettő, szólt. Ejnye, be soká jönnek ma a lányok! Tudod mit! Ne várd meg őket, felelt Vidovics. Eh, ha eddig vártam, most már veled maradok.
Lássa, Mariska, én el vagyok perzsaszőnyegek és perzsa lányok nélkül, egy nagy csűrben, melyben sok a tulipános bútor s még több az evőeszköz, de kevés a műtárgy. Megvagyok egy rossz bricskával s Cipriani báró azt mondja rólam, hogy nem tudok élni. Talán igaza is van. Annyi bizonyos, hogy engem egy oldal szalonna meg egy meleg takaró egy hétre teljesen kielégít.