United States or Morocco ? Vote for the TOP Country of the Week !
Veronika egy pillanatra lesüté szemét, mert érezte, hogy pillái megnedvesedtek, azután minden bátorságát összeszedve, kérdé: Akarja látni Dóziát? Az volna legfőbb boldogságom! Veronika elhagyta helyét s a mellékszoba ajtajához közeledett, de mielőtt odaérhetett volna, gyorsan távozó lépteket hallott és ruhasuhogást, mintha valaki sietve távozott volna a függöny mögött.
Oly nagy hévvel, meggyőződéssel ejté ki e szavakat Veronika, hogy Dózia levéve kezét szeméről, meglepetve tekintett rá. Maga is szereti őt? kérdé önkéntelenül, majdnem rémülten. Sokkal jobban, mint fölfogni képes volna, mert én saját boldogságom árán kivánom őt boldoggá tenni; míg az, kit szeret, romlásán dolgozik.
Sándor karjai lassan fölemelkedtek, s eleinte félénken, mintha még mindig bűnbánatával küzdene, azután mindig bátrabban, mindig erősebben átfogta derekát, magához szorította, könnyek törtek ki szeméből és hangos zokogásra fakadt. Életem, boldogságom, téged visszanyertelek, nem félek már a sors semmi csapásától.
Azt akarom, hogy ti is úgy örüljetek menyeteknek, mint én a feleségemnek, mert az én boldogságom csak akkor lesz teljes. Mégis csak jó fiú ez a Sándor, mondá az öreg asszonyság elérzékenyülve. Mondd hát, anyám, igaz lelkedre, folytatá Sándor hirtelen hozzá fordulva, nem tenne téged boldoggá, ha boldognak látnád fiadat?
Én ösmerek minden madarat, minden fát, minden füvet, minden kis bogarat; nekem nincs nagyobb örömem, gyönyöröm, boldogságom, mint a pusztai hajnal s a pusztai alkonyat. Ha én az esti harangszót hallom, szeretnék leborulni és szeretném, ha soha el nem hallgatna többet, mert az a legszebb zene...