United States or Guatemala ? Vote for the TOP Country of the Week !


A szegény leányt lehangolta ez a magaviselet, szomorúan ült a helyén s egész más kifejezést vett föl az arcza, mint a mi a képre volt rajzolva. A festő nem bánt semmit, csak legyen már vége az egésznek, sietett, félt magától. Ketty sokszor fejfájásról panaszkodott s előbb elment. Lassan haladt le a lépcsőkön s igazán ugy nézett ki, mintha beteg lett volna.

A Ludas csárda a Ludas rét sarkában gubbaszkodik, az ohati földek fordulóján, ahonnan a pásztornép eltérhet tetszése szerint Egyeknek, vagy Csegének, ha a Hortobágyról jószágot hajt át ide, vagy amoda. A csárdás maga csak olyan félig ember; se eleven, se hótt; mindig beteg és bagós pipáján kivül se Istene, se testilelki egyéb öröme nincsen. Hanem a felesége! az más.

Kardos közelebb hajolt hozzá, mert hangja halkabb lett s majdnem suttogva folytatta beszédét. Eszthey grófné látogatása boldog fordulatot idézett elő a beteg még hátralévő életében.

Az asszony mohón még a szemeit is tágra nyitotta, mintha azzal is enni akarna és epekedve, beteg vágyban nyögve kunyorált. Hozzál belőle. Csak egyet. Csakhogy beleharapjak... Én odamenjek? Menj, az isten is megáld. Aztán inkább kiköpöm, csakhogy a számba vegyem... Belebetegszem, ha nem eszem belőle. De fiam. A bejáró asszony éppen el volt a háztól egy kicsit és most jött meg.

José megnyugodva távozott mellőle, hogy felszítsa az athenora tüzét... és a lábbadozó csak arra a tompa dübörgésre riadt fel, mely mennydörgésként recsegtette meg az ablakok ólomba foglalt üvegkarikáit. Éppen csengetni akart, hogy a zaj okát megtudakolja, midőn az ajtó hevesen feltárult és egy őzkarcsú lányalak repült a karjaiba. Atyám, kedves atyám, te beteg voltál!

Csak annyit mondj, hogy igéred. Gyerünk. Nem megyek. Az egészséges ember elkényszeredve nézett le a betegre, tanácstalanul állott s annyira meggyötörte a kinos állapot, hogy beleizzadt. Végre is intett a fejével, hogy jól van. Erre föltápászkodott a földről a beteg s megindultak a kocsihoz vissza. Mig odaértek, folyton bizonykodott. Férfi vagy, bizom benned, férfi vagy... A párnán ujra elaludt.

Most már ágyba lehetett fektetni, nem ellenkezett, nem tudta, mi történik vele; orvost is hívhattak beteg ágyához, de ez csak fejét csóválta s nem rendelhetett számára egyebet, mint a legnagyobb nyugalmat. Két gyermeke folytonosan mellette ült s irtózva, borzongva hallgatta a kapcsolat nélküli, szörnyű beszédeket, melyekben a láz utat tört magának a beteg ajkain.

Megtudni tőlük, mit terveznek, s valamit tenni akart a fiatal leányért, ki helyett ő Dóziát részesítette mindabban, mit a beteg anyának igért.

De különben minden hónapban fölkerestelek egyszer, sőt midőn beteg voltál, többször is meglátogattalak és gondoskodtam rólad minden irányban s hogy ki vagyok, az neked mindegy lehetett. De miért nem volt szabad azt tudnom, még csak imádságomba sem foglalhattam igazi nevét? És valóban imádkoztál értem? Minden este és reggel, buzgón, hálateljes szívvel.