United States or Saint Helena, Ascension, and Tristan da Cunha ? Vote for the TOP Country of the Week !


Ezen a porrá égett tanyán már úgy sem volt mit keresnie. Alig hogy az erdő szélén eltűntek a messzeségben, két huszár érkezett vágtatva az erdő felől. Parancsot hoztak a kapitány úrnak. Mi volt a parancsban, azt nem tudhattuk, a kapitány úr bosszús arcáról azonban valami affélét lehetett leolvasni, hogy túlságosan dolog nem lehetett benne. A huszárok csakhamar visszavágtattak, amerről jöttek.

Hogy hely legyen benne új érzelmek számára. Csak nem gondolod, hogy bele szerethetne ebbe az Atlasz-gyerekbe? kérdé Boglár, letéve ecsetjét s igazi bámulattal fordulva barátja felé. Sőt megvallom, hogy ez a remény vezetett, midőn téged hivattalak ide a templomi képek elkészítésére.

A Repcze-utcza künn van majdnem a város végén s csupa szegény ember lakik benne. Kicsi az egész, alig néhány ház, meg egypár üres telek, telve burjánnal, szeméttel, korhadt, félig bedőlt kerítésekkel a gyalogjáró mellett.

Megnyálazza a pipaszár végét, hogy erősen álljon a makrában. 5-ik percz. Előkeresi a dohányzacskót a korcza mellől. 6-ik percz. Kicsavargatja a dohányzacskót. 7-ík percz. Megtömi belőle a pipát. 8-ik percz. Meglóbálja a dohányzacskót, hogy összemenjen benne a dohány. 9-ik percz. Megint eldugja a korcza mellé. 10-ik percz. Agyarába fogja a pipát. 11-ik percz.

De mindig visszariadt ettől a végső lépéstől. Mit is nyerne vele? Ha neje csakugyan hibás volt a múltban, ki biztosítja arról, hogy megvallja az igazságot, melyet eddig elhallgatott? És ha valóban kétkedik benne, ki biztosítja, hogy tagadása után nem fog többé kételkedni?

A körmöt mindig egészen rövidre kell vágni, hogy ne férjen alája piszok és ha rövid, ha hosszú, mindig ki kell mosni, ki is piszkálni. A tüdővészt majdnem mindig ezen a módon szerzi a gyermek, mert a tüdővészes betegnek a kiköpésében is benne van a fertőzés, a kiköpést pedig mindenhonnan, az utcáról is hazaviszik az emberek a cipőjük talpán és otthon megfertőzik vele a padlót.

A szerkesztőség nem hivatal, mormolta. Hisz' még benne volt a mormolásban. A tegnapi színházzal pedig megint adós maradt. A felesége megsimogatta a fejét; megcsókolta a homlokát; megvetette az ágyát s lefektette. Csicsijgatta, bubusgatta, kényeztette. Keresztet vetett s betakargatta, mint a kis gyermeket szokás. Meg ahogy az őrangyaloktól várja az ember.

Hanem hát a harkály nem pecsenyének való. Felmegy tehát az igazgatóhoz s jelenti, hogy itt van. Az igazgató vállat vonít. Hogy lehetne már ön itt? mikor ön meghalt. Ki mondja azt? Ihol van az ujságban. Hat ujságban is benne van, hogy ön agyonlőtte magát s meghalt. De hát én mondom, hogy nem haltam meg. Már nekem hiába mondja.

Senki sem tett megjegyzést Dózia elhatározására nézve, s Oroszlay búcsút vett és gyorsan távozott, mint ki nem birja titkolni bánatát s idegességét és nem akart a hölgyeknek terhére lenni. Még mindig mennyire szereti, gondolta ajkait harapdálva Hermance. És ezt az érzést én keltettem föl benne végzetes tévedésemmel! Nem hagyhatjuk Dóziát a zárdában, mondá nagy erélylyel Veronika.

Így érlelődött meg benne mindjobban az a gondolat, hogy mégis csak muszáj újra megházasodnia, különben csára indul minden a ház körül.