United States or Armenia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Néha fáradt, tetszik tudni szólt közbe Zelma néni. Akkor már nem tud beszélni. Hiszen majd felgyógyul nemsokára. Nem fázik a nyaka? Hűvösödik már. Takarjuk be. Igy. Jó? Jung Kálmán szája megrándult, de nem tudott szólni. Akkor a hölgy hirtelen elfordult. Isten velük mondta és gyorsan kiment az udvarból. A selyem ruha suhogott a köveken és a kalapja kék tollai beleütődtek az alacsony szemöldökfába.
A csendőrök párosával, komolyan kisérték el a koporsókat, mintha ők is a gyászolókhoz tartoznának. Egy másik csapat egy csomó munkást lánczra fűzve hajtott be a városba, a falu pedig mintha megdermedt volna, nem mert mozogni. A kocsmákba, a söntés mellé csendőrök szállásolták be magukat s fegyvereiket egy-egy üres hordóhoz támasztva, figyeltek.
Tegye föl a kalapját, Ernesztine és menjünk, mondá pár nappal később Veronika kisded prémes bundájában és tollas kalappal fején lépve be az öreg komornához, ki ablaka mellett ülve nézte a háztetőkről lefüggő zuzmarát, s azt gondolta magában, hogy milyen jó dolga van annak, ki meleg szobájában ülhet. Ilyen hidegben akar grófnő sétálni menni? kérdé, megriadva hagyván el helyét.
Egy csomó jeges-zacskót raktak a fejére, szörpös, émelygős orvosságokkal teli kanalakat erőltették be az összeszorított fogai közé, de a mellett napról-napra semmi ujat se tudtak mondani a nagyságos asszonynak, ha az ura állapotáról kérdezősködött. Már az Istennel is kezdtek előhozakodni, a mikor pedig a doktor, akárhogyan is szájára veszi az Isten nevét, akkor baj van.
Atlasz úr nagyon megörült a nyúlpecsenyének, melyet nagyon szeretett, és semmi kifogása sem volt az ellen, ha a plébános annyi képet festet templomába, a mennyi csak belefér. De szeretné kikötni, hogy a festő ügyesen vinné be Sándor arczképét az angyalok vagy szentek közé.
A raktáros boszankodva felelt: Az, az uton is komédiázott, alig birtunk vele. Látszott az arczán, hogy szeretne végig vágni rajta. A főnök most már végét akart vetni a faggatásnak. Még egyszer az asszony felé fordult és szivesen kezet szorított vele, vigyázva, hogy be ne vérezze a kezét, mert a kendőn már átszivárgott a vér. Kivánom, hogy jól érezze magát nálunk, Karacsné asszony.
Erre mindenki alkotott magának valami képet a kis asszonykáról s az nagyon komikus lehetett, mert mindnyájan nevettek. Jóakaratu csengő kaczagás töltötte be a szobát s az asszonyka talán sohase érezte annyira a nagy szeretetet, a mely körülvette, mint most. Ezt lehetett leolvasni az arczáról s gyöngéd, jóságos pillantásából, a melybe mindnyájunkat beleölelt.
A boltozott kapunyílást szelíden koszorúzták a komló óriásira növekedett fonadékai s az erkély egészen eltűnt a zöld indák között. Raymundus lihegve sietett föl a lépcsőn s mámoros örömmel lökte be a nagyszoba ajtaját. Csodálkozva állt meg a küszöbön. A szoba üres volt.
Az asszony csudálkozva várta a folytatást. Magad miatt, fejezte be a férfi. Hogy érted ezt? Úgy, édes Lenke, hogy mialatt a tűzzel játszottál, magad is megégtél. Mert te is szeretsz engem. Az asszony felpattant, hevesen tiltakozott. Nem igaz! Nem igaz! Maradj csak szépen a helyeden... Ha elkezdted, ne hagyjuk annyiban. Hisz én hallgattam. Neked volt halaszthatatlan beszélni valód velem.
A kis boltos bágyadtan mosolygott, s pihegve, fáradtan felelt: Csakhogy én azt már nem igen érem meg. Olyan sokáig nem várhatok. Kártyáztunk az ebédlő asztal mellett. Valaki azt mondta: kvint, kontra. A többi kérdezte: mi? A valaki most már nagyot kiáltott: kvint, kontra. A kiabálásra azért volt szükség, mert a gyermekszobából kiindulva s aztán szerteáradva rettenetes lárma töltötte be a lakást.
A Nap Szava
Mások Keresik