United States or Guinea ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az öregebbik Glubovitz ugy rohant le a kis csigalépcsőn, hogy majd összetörte magát, hátul pedig erélyesen rákiabált a másik. Micsoda buta szaladás... senki se kerget... A mama, a mama. Azzal nem segitsz rajta, ha kitöröd a nyakad. Akkor már leérkeztek a boltba s a gazda intézkedni kezdett. Krausz! Üljön a pénztárhoz.
Fölnyitotta a szemeit s a hegytetőre bámult. Azzal oda is tapadt a nézése s lassan-lassan elszintelenedett az arcza. Még egyszer a fiuhoz fordult s elküldte maga mellől. Takarjon be jól s aztán menjen. Ne fogjam már a kezed? Nem, hagyja... Köszönöm, hogy elhozott. Szeretnék melletted maradni. Most már ne. Türelmetlenül intett a fejével, hogy menjen. A fiu erre leszállott és ment a kocsi mellett.
Amikor megengedted, hogy száz piros rózsát tépjek szaggassak a szájadról, a szerelem rózsáit, akkor is fel felsírt bennem a keserűség amiatt, hogy mindent úgy veszek el és te meg nem édesíted az örömömet egyetlen édes szavaddal sem; te nem növeled a boldogságomat azzal, hogy a magadéról beszélsz; mintha, varázslat nyügözte volna a szavadat, hangodat; mintha titkos veszedelemtől tartottál volna, ha belőled is kitör egyszer az érzés és elmondod valahára, hogy milyen boldoggá tettelek, és teszed te magadat azzal, hogy nagyon szeretsz.
Nem csalódott bennem; én föl fogom kutatni az ön védenczét, csak mondja meg nevét, hogy kereshessem. Esztheyné meghatva tekintett rá s halkan rebegte: Köszönöm. De mondja meg őszintén, mit gondol rólam? Semmit nem törődöm azzal, mi e leányka keresésén kívül esik. Ő a kegyed védencze s bizalommal fordult hozzám miatta és én igyekszem megfelelni e bizalomnak.
Gyere haza, édes fiam, aztán igyekezzél egy kicsit, légy jó fiu... Gyere drágám... Végre is megsajnáltam az öreget, hát hazamentem vele. A korcsolyás bólintott. Jól tetted. A szobalány azzal jött be, hogy egy öregrendü ur akar beszélni a nagyságával. Öregrendü ur? Micsoda öregrendü ur? Hát egy öregrendü ur. S a nagyságával akar beszélni? Igen. Micsoda öregrendü uraid vannak neked?
Enyingi azonban látta Veronika arczán, hogy az valami nagy elhatározásra készül s jobbnak találta egyedül hagyni a hölgyeket és rövid idő mulva ő is távozott, azzal a szándékkal, hogy fölkeresi Jakabot, kinek arcza halálos sápadtságából gyanítá, hogy az miféle kedélyállapotban lehet.
A bágyadtságnak utolsó nyoma is eltűnt, egyszerre olyan nyugtalannak és fürgének éreztem magamat, mint valamely veszélytől félő ragadozó. S most már egy pillanatig sem kételkedtem elhatározásom végrehajtásában, hanem oly gyorsan, amint csak bírtam, magamra szereltem összes holmimat, vállamra löktem a Manlichert és azzal mars!... direkció az erdő és benne a szabadulás.
Miután nyolcz óráig vagy tizezer betüt egymás sarkához ragasztottam, nagyon örvendetes félbeszakitásnak veszem, mikor a feleségem azzal nyit be, hogy elkészitette a reggelit.
Minek nekem a passzus, szólt, a magam birtokán? Melyik a kend birtoka? Ez az, a hol állunk s köröskörül, a merre látunk, mind az enyém. Összenéznek a zsandárok, hogy valami körmönfont jó madárral van dolguk, s azzal megkötik az öreget, egy szót se szólnak többet s bekisérik Szegedre, a megye börtönébe, ugy adván be a species factit, hogy az öreg őket tévutra akarta vezetni.
Olvastam a grófnak egy Holcsi úrhoz írt levelét, melyben tudatta azzal, hogy értem jön és magával visz. Jakab gróf mind nagyobb csodálkozással hallgatta e szavakat, s visszagondolva arra, mit neki Hermance grófnő mondott, hogy Dózia létezéséről sem férjének, sem fiának nem szabad tudni, valószinűtlennek találta azt, mit a leány beszélt.
A Nap Szava
Mások Keresik