United States or Serbia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Elegáns lovagló ruha van rajta. Kezében lovagló pálca. Ami volt, azt ugyancsak elrontotta! A lovászom emlitette, hogy a Jenőke volt ... JÁNOS: Akire rávágott ... az én fiam ... a volt tanitójának a fia! KAGICA: Bocsásson meg, kedves tanitó ur, de nem tudtam, hogy ő volt.
Bizonyára úgy kell lennie, ahogyan ő mondja. Csak azon zúgolódott magában: De hát mért nem mondta mindjárt?! A pokol tudta, hogy úgy van. Én nem. Persze, a szinésznő sem mind egyforma. Az egyik szőke, a másik barna. De azt meg kell mondani. Ha megmondják, akkor mindjárt tudja az ember. Azelőtt ... azelőtt nem kellett kérdezni.
Tudniillik, hogy maradt egy trónörökös, a ki nélkül csakugyan lett volna egy kis oka a megijedésre. Mivelhogy Pista maga szegény legény volt, a feleség pedig hozott egy pár százezer forintot a házhoz. Azt a testvérek mind visszaperelnék, ha a fiu nem volna. Vigyázott is aztán arra ugy, mint a szeme fényére.
Nagy csapás volt ez rá nézve, és mégis megkönnyebbülést érzett, mert azt megtudta, hogy Dózia él, mi fölött már kételkedni kezdett. Azután sorra elolvasták a szomorú tudósítást s mindnyájuk arczán meghatottság látszott.
Holcsinak szemüvege alatt gúnyos kifejezéssel villogtak szemei. Azt magam sem tudom, mondá egykedvüen. Gyámleányom nagyon szeszélyes. Egyik óráról a másikra változtatja terveit s én szabad kezet engedek neki. Lehetetlen, hogy ne közölték volna utitervüket, mondá megfeledkezve óvatosságáról a gróf, s hangja feszült és sürgető volt. Érdekli az a gróf urat?
Nincs semmi kérkedés bennük, szeretnek ós szerettetnek, férjeikért és gyermekeikért élnek, kitünő gazdasszonyok, de a közélet iránt is van érzékök. Nem idegesek, ha a szükség kivánja, fegyverrel is megvédelmezik birtokukat és sokszor jó tanácscsal szolgálnak a közéletben elfoglalt férjeiknek. A régiek mint Takátstól tudjuk azt mondották az ilyen asszonyokról, hogy «jámbor asszony, jó nemzet!»
Egy kis sziget volnánk az óczeánban. S megközelíthetetlenek. Szegények, de korrektek, fanatikusan tisztességesek... Ha egy kéz átnyulna az asztalon a boros palackért, tudnám, hogy tiszta... A másik kedvetlenül dunnyogott. Jó, jó... Nem tetszik neked a gondolat? Nem. Miért? Pedig lásd azt hittem, hogy ha valaki, hát te lelkesedni fogsz érte.
De még csak egyre kérem a bölcs tanácsot, ha finom borotvám a haramia kemény nyakában megcsorbulna, meg fogja-e azt nekem a város fizetni? Kétségkívül, felelé a városbiró, tehát most menjen kend, s készüljön a nagy munkára. Uraim, finis sessionis.
Nem vagyok én kíváncsi, mert úgy is tudom, hogy ti szerettek engem s azt fogjátok nevem napjára adni, a mi legboldogabbá tesz. Jól ismersz minket, mondá Atlasz úr elégedetten. Azt adjuk, a mi legboldogabbá tesz. Mondjuk meg, hogy mi az? Engedjétek inkább, hogy én mondjam meg, szólt Sándor izgatottan, s most már mind a két lábát lelógatta. No hát találd ki, mondá Atlasz úr csintalanul.
A birtok megtekintése után azonnal az indóházhoz hajtatunk. Ah! azt igazán sajnáljuk! kiáltott föl Klára, azonban ha gyámatyám megengedi, egy második kocsin mi is követjük. Dózia még nem látta a kastélyt belülről, melynek vörös fedele ide látszik, s belseje érdemes a megtekintésre.
A Nap Szava
Mások Keresik