United States or Christmas Island ? Vote for the TOP Country of the Week !


A kis leány ugyan azt mondta, folytatá félénken Atlasz úr, hogy csak a nagyságos asszony kezébe adjam; de hát én neked mégis atyád vagyok és az öreg asszony is azt mondta, hogy tőled semmit sem szabad eltitkolni. De ne hidd, hogy Klárára rosszat akarok mondani; én nem tudom, mi van a levélben és nem is akarom tudni. Add ide a levelet! ismétlé Sándor.

Klárát annyira meglepte, hogy mitsem tudott felelni e váratlan felfedezésre. Csak most jöttem meg... nem tudok semmiről! Elhiszem, hogy nem tudod! De kérdezd csak az öreg Ivánt, az majd elbeszél mindent... Azt is elmondja, hogy ő azt hiszi, atyád neki szánt feleségül. Klára majdnem felsikoltott: István! István, ijesztgetni akarsz! Fogadd meg nekem!

Az örömteljes meglepetésé, Cynthia! felelte gyorsan... Gondolhatsz mást? Átvenni és folytatni bölcs atyád örökét! Hisz ez volt régi vágyam mindig... csakhogy... Csakhogy? ismétlé kérdő hangsúlyozással a lány. Csakhogy most nem mehetek veled! Ez az, mi elébb megdöbbentett és elkeserített.

Atyád rögtön megértette a helyzetet s a maga módja szerint hamar föltalálta magát. Karon fogta a derék fiatal urat s elvitte innen, nem tudom, hová; de arról bizonyos vagyok, hogy ide nem hozza vissza. Klárához beszélt, de a mellette álló Sándorra szegezte szemét, mintegy lesve, mily hatást tesznek reá szavai.

Ne búsulj kedvesem, viszonzá Szodoray az alávalóság mindig hazugsággal jár; s atyád árnyéka nem fog neheztelni, ha becses ajándékát leánya szabadítására fordítom. S most a forgót kalpagjáról levevén, Bogdanuhoz intézé erős, mély utálatot kifejező hangon beszédét.