United States or Moldova ? Vote for the TOP Country of the Week !
Megjött Sándor! kiáltott az öreg asszonyság, reszketve és fölindultan. Ő hajtja a lovakat, olyan szépen tud hajtani, akár a gróf parádés kocsisa. Most leugrik a bakról... jaj! majd megijedtem, azt hittem, eltaposta a búbos fehér tyúkot... de csak mellé ugrott... ügyes fiú, mindenben ügyes és finom. Hol van? kérdé Atlasz úr, az ablakhoz lépve.
Lássuk a harmadik fejezetet. „Kerestetik egy nőtlen kompanyon minden tőke nélkül.“ Alább ajánltatnak „mindennemü betörések ellen biztositott szekrények“. Jön a negyedik fejezet. „Franczia bonne“ kerestetik apró gyermekek mellé. „Arany halak nagyon olcsón kaphatók.“ Most az ötödik fejezetet látjuk. „Egy ifju ember bucsut mond itthoni ismerőseinek s utazik Amerikába“. „Egy meglett koru férfiu, ki a jobb körökhöz tartozik, kényszeritő körülmények miatt ajánlkozik könyvvezetőnek, vagy akár könyvhordónak“; „egy élte virágában levő asszonyság, ki már francziául elfelejtett, hanem a helyett beszél németül és tótul, ajánlkozik valamely szolid kávéházhoz pénztárnoknénak“; „rögtöni átköltözés miatt egy uri szállás butorostól együtt kiadható“. Igy végződik az ötödik fejezet.
Nem csoda, ők már egészen uri nevelésben részesültek, mondá az öreg hölgy, újra éledő büszkeséggel. De az is a te érdemed, te adtad hozzá a pénzt. Miért szerezne az ember pénzt, ha nem gyermekeire költené? Ez már megint olyan mondás, melyet arany betűkkel kellene fölírni, mondá Rozália asszonyság könnyes szemekkel és mély meggyőződéssel. De meg is áldott az Isten, büszkék lehetünk gyermekeinkre.
A legokosabb beszéd az volna, ha így szólnál: «Jól van fiam, ha szereted Klárát, vedd el és fogadd áldásomat». Jaj nekem! kesergett Atlasz úr, még áldást is adjak? Hát az áldásom nélkül nem vennéd el? Elvenném, de boldogtalan lennék. Mégis jó fiú ez a Sándor, jegyzé meg az öreg asszonyság. Hiszen épen az a baj, hogy jó fiú! kiáltott elkeseredve Atlasz úr.
Az egész környék uri családjait meghívjuk. Szép nap lesz, szép ünnep. A legszebb ünnep a világon, tevé hozzá az öreg asszonyság, Sándor nevenapja. Úgy ám, Sándor nevenapja, folytatá Atlasz úr, egyetértő kacsintást vetve feleségére. És Sándor nem is tudja, mi vár reá ezen a napon. Nagy meglepetések mondá mosolyogva az öreg asszonyság. Csitt! ki ne fecsegd előre! kiáltott jókedvűen Atlasz úr.
A néném már öt éve grófné, de azért mégis olyan Klára mellett, mintha szobaleánya volna. Tagadom, mondá vékony, siránkozó hangon az öreg asszonyság. Nem látjátok-e be, folytatá Sándor, nem véve figyelembe anyja gyönge tiltakozását, hogy ily összeköttetés épen úgy emelné családunkat, mint akár a magas rang, akár a nagy vagyon? Aztán utoljára is, én szeretem a leányt és boldog akarok lenni.
Mert ritkaság vagyok, specialitás, mondá Atlasz Samu büszkén. De meg is áldott az Isten; elmondhatjuk, hogy boldogok vagyunk. Boldogok vagyunk gyermekeinkben, tevé hozzá az öreg asszonyság. Gyermekeinkben és minden egyébben. Egyik kiegészíti a másikat. Olyanok, mint a lánczszemek, ha az egyik megbomlik, már nincs láncz.
Nem csodálom, hogy vőnk, a gróf, mindig ideges lesz, ha a szalonban, a társaság előtt megszólalsz... Üzlet! Bah! De hát mit mondjak, ha arról... arról az izéről akarok szólni?... kérdé az öreg asszonyság, nem merve kiejteni többé a végzetes szót, melyről férje az előbb oly kicsinylő definitiót adott.
A gőzeke mondá az öreg asszonyság elgondolkozva hasznos a gazdaságban és mindenesetre nagy örömöt fog okozni Sándornak, a ki olyan nagy gazda, hogy a régi, az igazi földesurak is hozzá járnak tanulni és bámulni... Mit akarsz ezzel mondani? vágott közbe szigorúan Atlasz úr. Talán azt, hogy Sándor nem igazi földesúr?
Az öreg asszonyság fejcsóválva ad igazat férjének s hozzá teszi, hogy ha e leány megtanúlna számolni, állást is kaphatna valami comptoirban s később nagy segítségére lehetne férjének. Atlasz úr gúnyosan kaczag e szóra. Férjének! Ugyan ki venné el ezt a leányt? No, annak a sorsát nem irigyli. Szegény leány, nagyúri passiókkal, hogy fér ez össze?
A Nap Szava
Mások Keresik