United States or United States Virgin Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
A gazda csak onnan messziről mosolygott át a főhely felé és emelgette aközben néha a poharát, mutatva, hogy most a „vendég" egészségére iszik. Egyébiránt úgy átengedte a teret a cimboráknak, hogy Éva asszony, aki a meghívást valami másra magyarázta titokban, megállapította hallgatólagosan, hogy ez már igazi sértésnek is beillik. Csak azért is mulatott. Húzatta, és koccintott a szomszédaival.
A szoba közepén azonban már elhagyta az ereje, megtántorodott s keserves, hosszú sóhajtás szakadt föl a melléből. Panaszosan, inkább nyögve szólott: Igy ne beszéljen velem, nem hallgatom... A méltóságos asszony is észrevette, hogy ezzel a hanggal nem megy sokra s másképen próbált beszélni. Maradjon a kisasszony. Minek olyan érzékeny?
Mikor azután már igen nagy volt a barátság, a banda közé csapott a férj, rettenetesen veszekedett, hogy ő csak magának házasodott s megtiltja, hogy a feleségének udvaroljanak, meg hogy beveri a fejét akárkinek, a ki nem viseli magát jó társasághoz illően de kinevette mindenki, még az asszony is.
Az asszony: Nem teheti azt, ami ellenkezik az illemmel, az udvariassággal, a gyöngédséggel, egy szóval mindazzal, amire én a férjemtől feltétlenül számítok. Az úr: No, és olyan nagy dolog volt?... Az asszony: Hogy a partija időn túl is előbbre való legyen nálamnál?! Igen, ez nagy dolog. Mert az csak frázis, hogy a párti előbbvaló lenne náladnál, ebben megnyugtatlak. Az asszony: Köszönöm.
Így is történt volna, ha egy nap be nem állít Vékony György, a cementmunkás és vissza nem követeli elrabolt feleségét. Az asszony sírt és vonaglott és szerelmi őrjöngésben dobta magát a félkarú munkás mellére. Dömötör elképedve nézte a jelenetet. Ön, kedves atyámfia, tudtommal meghalt a Lipótmezőn. A fenét! tiltakozott a férj és kikergette Dömötört a házból.
Egy nő soha sem volna ily kegyetlenségre képes. Azért nem, mert nő! mondá Enyingi s mert fizikai ereje sincs hozzá. És jobb szíve van, könnyebben bocsát meg, s kevés asszony képes kegyetlenségre! Ezt tagadom, grófné. A példa azt mutatja, hogy az asszonyok sokkal szenvedélyesebbek, mint mi férfiak, s talán mindent inkább megbocsátanak, mint a hűtlenséget.
Hozzám sokszor bejött, Herr Ungar -nak szólított, néha nekem mutatott be először egy-egy uj couplet-et s naiv bizalommal beszélt a szerelméről, meg a válópörről. Róla gondolkodtam, meg az ő szerencsétlen boldogságáról, a mely bizonyosan nagyon tönkrement, ha beteg az asszony, a mikor hátam mögött megszólalt a hangja: Á Herr Ungar!
Igen, igen, bizonyos, hogy ennek a leánynak igaza van... az a vén asszony rászolgált, hogy ne szeressék és az a csúnya gyűlölködő hang, mely a Regina ajkára felfakadt, nem bizonyítéka a kígyóra emlékeztető természetnek. Elhamarkodtam a dolgot...
Nagy, a közönség átlaga előtt ismeretlen nyomoruság volt megfestve benne, egy fiatal ember tragédiája, a ki mert türelmetlenül szerelmes, elvesz egy szép, szegény és ostoba leányt s aztán züllik, megöli az asszony butasága. A vége szegényember-halál, olyan, a milyent a mosónék szoktak berendezni maguknak.
Azután rémitő sok átvirrasztott éjszaka után előveszem ujra a könyvet s olvasom s egyszerre látom, hogy ez az egy sor bizony kevés. Egy asszony, a ki a gyermekeit, az otthonát, az egész világát az urának köszönheti, hosszabban kell hogy imádkozzék érette. A férfi mosolygott s ezen egy kicsit megbotránkozott az asszony. Ne tartson butábbnak, tisztelendő ur, mint a milyen vagyok.
A Nap Szava
Mások Keresik