United States or South Georgia and the South Sandwich Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Jelentse be a legközelebbi állomáson mondta a kalauznak s azzal gyorsan a raktárosék kocsijához ment, hogy mint fő-főember a pályaudvarban fogadja az uj asszonyt. No, megjöttek Karacs ur? kiáltotta már messziről. Csakhogy itt vannak! Akkorra leszállott már az asszony is.
Csak az, hogy holnap pakolsz, oszt megyünk. Hova a csudába? Őszbe fordulunk maholnap; jönnek a vadludak, nem szeretem a gunarak gágogását. Megyünk vissza, Szabolcsba. Az asszony elértette a gonosz célzást. Még gonoszabbul kérdezte: azt hiszi kend, hogy ott nincsen gunár? Különben nekem mindegy, tette hozzá fitymálva s rántott egyet a vállán. A csárdásra rájött a köhögés. Elkezdett hápogni.
No, menjen utána... Ezt mondta még néhányszor, mig ráhatározta magát az asszony, hogy nekimenjen az udvarnak. Lustán csoszogott végig a piszkos kövezeten s kopogott a tulsó ajtón.
János legvégül büszkén visszavetette magát a kocsiba és kiadta a kocsisnak: Hajts kocsis, se kocsi, se ló nem a tied! ... Mert ekkor még volt három forintja. János csak harmadnap estenden ért haza, mert félt, hogy meglátják. Az udvarra úgy vonult be, mint aki hazát és nemzetet vesztett. Az asszony nem mond neki egyebet, csak gúnyosan odaszól: Hát előgyütt kend?
A mint nőtt, az anyjához is mind idegenebb lett s a helyett, hogy a mint remélték, az évekkel megvilágosodott volna egy kissé az agya, mindég zárkózottabb és félszegebb lett. Utóbb már átalakult valami alkalmatlan butorrá a házban, ide-oda taszigálták, de aztán nem sokat törődtek vele. A raktáros aztán egyszere az asszony ellen fordult.
Minden lépésnél sötétebb lett már s az asszony néha megbotlott egy-egy kőben. A férfi is megállott ilyenkor egy pillanatra és korholta. Valami olyan paraszt gyöngédséggel szólott hozzá, a miben benne van a nembánomság is, de még az is kitetszett a szavából, hogy rosszul esnék neki, ha baj érné az asszonyt. Elbukdácsolsz. Nem tudsz a lábad alá vigyázni.
Egy gyürött, foszlott szélü asztalkendőt terített az asztal sarkára, rátett egy tányért, egy poharat s indult kifelé, hogy behozza az ételt. Akkor azonban a tisztelendő hirtelen megingott, ujra azt érezte, hogy forog körülötte minden. Nekiesett a falnak s megkapaszkodott egy székben. A vén asszony hozzászaladt s támogatta a diványig, a mire ugy végig esett mint egy oszlop.
Hol lakik Somorjayné asszony? kérdé a grófné, ki emlékezett, hogy Obrenné egykor az Üllői-utat említé neki, ajánlván, hogy oda vigye Dóziát, de a ház számát nem közölte vele. Azt nem tudom, mert ő sohasem jött hozzánk, de Holcsi ügyvéd úr lakásával szolgálhatok. Köszönöm, azt én is tudom. Megjöttek már faluról a kisasszonyok? Azt hiszem, igen. De nem biztos benne?
Az asszony türelmetlen lett, félbeszakította. Tehát ön visszahozta a forintot, a mivel becsaptak. Az öregrendü ember elképedve bámult reá. Dehogy, kérem. Hogy tehessem én azt? Én nem igen szólhatok bele semmibe. Csak emésztem magam, de ugy emésztem magam, hogy némely este betege vagyok a boltnak. Tántorogva megyek haza, mintha részeg volnék. Mert igy nagyon utálatos ám az üzlet.
Feje visszaesett a párnára, kis szintelen kezecskéivel belefogózkodott a szikár, csontos karba, a melyre ránehezedett forró, lázas teste s inkább csak egészen magában, hogy csak kitalálni lehetett, de hallani nem a szavát, az anyját szólította. Az összetört asszony erre fölnyitotta a szemeit s mereven bámult rá a gyermekre. A magáé no!
A Nap Szava
Mások Keresik