United States or Spain ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ernesztine, az a vén csacsi fecsegett, gondolta bosszusan. Ugyan mire való volt ez a szószátyárkodás?... Ezért jól meg fogja szidni. Akkor ő csak pár órára jött ide s szó sem volt arról, hogy tovább maradjon nálunk, viszonzá erőltetett mosolylyal, de titkolhatatlan zavarral Hermance. Ama kisded arczképet is ő hagyta itt akkor, melyet én találtam meg, s mely, mint mondja, anyja arczképe?
Mióta regényeket olvastam, hol gyakran történik ilyen. Regényeket? Obrennénál tehát meg van engedve a regényolvasás! kérdé kellemetlen meglepetéssel Hermance. Nincs! Titokban olvassák ott a könyveket, ő nem tud arról semmit. És hogy jutnak a növendékek olyan olvasmányokhoz? Két bejáró növendék hozza őket. És ezeket nem zárja ki Obrenné intézetéből!
Ujságot is akarok mondani, gróf úr, ha érdeklik egy kevéssé az én ügyeim. Ekkor már Oroszlay háza előtt voltak, s Enyingi megállva a kapu előtt, kérdőleg nézett rá. Vőlegény vagyok, s leendő házasságomat tulajdonképpen méltóságodnak köszönöm. Nekem? kérdé csodálkozva a gróf. Ezt igazán nem tudom, hogy történhetik, miután semmit sem sejtek arról.
Hogy micsoda vigasságok zajlottak le ezek közt a betört ablakok és pezsgő-foltos falak közt, arról csak kevesen tudnának beszélni, mert aki jelen volt, az egy darabig nem emlékezett semmire a világon, csak a süketítő, folytonos muzsikaszóra. A cigány éjjel-nappal húzta; ha az egyik kidőlt, volt helyette más.
Az amerikai földterületeken éppen a Panama-csatorna környékén gyötri, kínozza ez a betegség az embereket, a csatornaépítők tehát elsősorban arról gondoskodtak, hogy a sokezernyi munkást a sorvasztó sárgaláz veszedelmétől megóvják. A betegeket elsősorban olyan házakban helyezték el, melyekhez a moszkitók nem férhettek.
Valaki rossz befolyást gyakorolt rá, s ő még annyira tapasztalatlan, hogy fogalma sincs arról, mit követett el, s mily fájdalmat okoz nekem. És grófné valóban fájlalja távozását, kinek úgy ítélem meg a helyzetből, teher lehetett ittléte?
És arról sem szólva, hogy nem engedett tovább aludni, hiába fordultam másik oldalamra. Megragadta a vállamat és rázott. Kelj föl és készülj elmegyünk! Hány óra? Akármennyi! Virrad és ez elég. Föl kellett tápászkodnom. Kidörzsöltem szemeimből az álmot és tétován körülnéztem. Hát bizony virradt.
Félek, hogy nem teljesíthetem kivánságát, mert nem tehetem ki őt gyanunak... Sértve érezhetné magát. Nem fogom őt gyanuval sérteni. Igérem, hogy általános kérdéseket intézek hozzá, azt, hogy nem sejti-e, mint Dóziának jó barátnője, hova tünhetett az el éjnek idején? És ha ő csakugyan tudna arról, reméli, grófnő, hogy őszintén fog felelni?
Az nem, viszonzá láthatólag megzavarodva Klára, de miután gyámatyám arról sohasem beszélt nekünk, azt hiszem, nem bizott meg idegent, hogy ezeket Dóziának előadja. Nem beszélt, mert maga sem tudott róla. Legujabb keletű dolgok ezek s Holcsi úr egyenesen megbizott, hogy tudakoljam meg Dózia kisasszonytól, nem emlékezik-e arra az időre, midőn még anyjánál volt.
Kétszer kerestem irodájában, de sohasem találtam, s megtudván, hogy a közelben lakik és tegnap velünk egy vonaton érkezett, siettem fölhasználni az alkalmat. Valami sürgős ügyben? Nem éppen sürgős, de rám nézve fontos... Tud ön arról, hogy egy névtelen levél küldetett hozzám pár hónap előtt, melyben egy «fontos ügyről» volt szó, miről a kegyed irodájában kaphatok fölvilágosítást.