United States or Burkina Faso ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ezek után tehát nem csoda, ha ennyire útálom és ezt az utálatos gyűlölködést is meg lehet nekem bocsátani nem igaz? Nem igaz, hogy meg lehet nekem bocsátani? Meg. Ha így áll a dolog, nagyon meg. Látod, látod!... Látod, hogy nem kell engem kerülni, amiért ily fertelmes indulatot árultam el. Te sem volnál más. Minden becsületes ember hasonló volna hozzám.
Ez az, amiért te nekem testileg is egyetlen vagy az életemben. Boldog vagyok, hogy ezt neked tartogathattam. Az egész lelkem a tiéd, s amikor te mindent elvettél tőlem, én mégis a tiéd maradtam egészen. Te nem vagy az enyém, azt tudom. Arról volt szó, hogy válassz és te nem engem választottál. Én senkié sem vagyok, csak a tied. Én is választottam és téged választottalak.
Én tehát kiváltom a Domine spectabilis adósleveleit és a többit a Szent Lélek sugallta bölcseségtekre bízom. Lőrinc fráter gyorsan elhagyta a termet, hogy valaki vissza ne téríthesse szándékától. Elszaladt a végrehajtóhoz és kiváltotta az adósleveleket. A penitenciárius tizennégy napi bőjttel sújtotta Lőrincet, amiért megszegte a szegénység fogadalmát.
Mitől akartál megmenekülni? Föltettem magamban, hogy amint meglátlak, azonnal megmondom neked az igazat... hátha megérted, hogy miféle szamárságra gondoltam és meg fogsz nekem bocsátani. Sohse haragudtam rád, szakítottam félbe az izgatott hangba átsikló beszédet csak mérges voltam egy kicsit, amiért megvérezted a kezemet, holott pedig én jót akartam.
Dögöljön meg ez a szemét ott az árokban! káromkodott vérbenforgó szemmel a munkás és félkarját égnek emelve, rettentő átkot mondott a művész fejére, amiért másodszor is tönkretette családi boldogságát. Dömötör szótlanul ballagott a búzakévék alatt csikorgó, síró, nyögdécselő, jajgató szekér után, amelynek tetején barna suhanc ölelgetett egy kipirult parasztleánykát.
Csodálatos remekmű, talapzatán az alkotó lángelme kézjegyével: Dömötör I. 1895. A kapitány itt megállt, felnézett a füstös mennyezetre, tekintetét áhítatosan odatapasztotta a villanylámpa kampójára, mintha csendes hálaimát küldene a Magasságbelihez, amiért épen őt választotta ki „Nausikaa a tengerparton, Dömötör I. 1895." szerencsés tulajdonosául.
S egy délelőtt, vasárnap, amikor kibeszélte magát az ember, komoran, egészen összetörve mondani kezdte a leánynak az öreg, a mi összegyűlt benne, mig a sok verset összeírta a könyvből. Nem tudok beleszólani a dologba. Csináld, ahogy tudod. Szemrehányást se teszek neked, ha valami olyat cselekszel, amiért szigorú birója voltam a feleségemnek.
Hallottam, hogy elkacagja magát, de nem törődtem vele. Az a fő, hogy szorgalmasan használja a szappant. Haragszol, amiért szamárnak neveztelek? hangzott ki a bokrok mögül a kérdés hegyesen, mintha egy kis kakas kötekedett volna. Dehogy haragszom beszélhetsz. Hol vagy? Jobb lesz, ha dolgozol és nem beszélsz annyit. Azért én mosok, ha beszélek is. Nem hallod, hogy mosok?
A Nap Szava
Mások Keresik