United States or Colombia ? Vote for the TOP Country of the Week !
A kassza fekete márványlapja fölött s mögötte a tükörben méltóságosan érvényesültek gömbölyü vállai, lágy, alabástromos fehérségü nyaka s gömbölyü, a bluz alatt minden mozdulatára, még a lélekzetvételére is ingerlően ringó keblei. A haja fekete volt.
A szó lassú, mert némelyik már régen jár a vizeken s hirtelen nem emlékezik minden eseményre, amely az ő járáskelése alatt előfordult. Tán ötöt vagy hatot húztam ki véli elgondolkozva egy alacsony, öreges ember. Abból volt tán három halott, a többi eleven... de alighanem több volt az eleven, mint három... Az első még a hatvanas évekbe volt, mert hetvenben házasodtam...
Mellette egy kékszemű, hegyes bajuszú, nyírott ősz szakállú hajós csendesen felel: Beszélsz már mögint bolondokat... Mért, Pista bácsi? pattan föl amaz. A halottat én is kihúzom, pedig azt se érdemös. Nézze kend, legutoljára Pestön vöttem ki egyet a Dunábul. A Margit-híd alatt voltunk épen. A konstábler kiabált le a hidrul, hogy ott mén a halott, vögyük ki. Utána möntem, kivöttem, partra töttem.
Én hát! s most már valami dacz is vegyült a szavába, kezdte megvetni ezeket az embereket, a kik nem tudják megérteni. Hát a szegény apád vajjon mit szólana hozzá? Nem szól ő már semmit. Vette a kalapját és indult. Már a járásán is látszott, hogy egy nap alatt nagyon sokat vénült. Támolygott s alig találta meg a kilincset.
Tudni szerettem volna, hogy miféle veszteség érte távollétem ideje alatt a kompániámat. Már mint kik nem fognak hazamenni? Már mint kik?
Ebben a félhomályban, az oszlopszerű fatörzsek között, a boltiveket utánzó ágak alatt mintha ősi dómban járna az ember, melynek miszticizmusából a kakukszó és a besurranó fénykévékben szitáló legyecskék tánca tereli vissza figyelmünket a való életre. A tavasz az erdő és mezővel együtt zöld színbe öltözteti az útmenti pocsolyákat is.
Megvallom, hogy nem tudom, mit gondoljak, mert a ki igaz uton jár, az nem titkolódzik! Kérem, grófné, beszéljen Obrennéval, mondá oly szokatlan élénkséggel Jakab, mi nála ritkaság volt, s mi már az egész társalgás alatt föltünt Esztheynének, ki koronkint meglepetve, s kutató szemekkel vizsgálta. Megkisértem, de nem hiszem, hogy a vele való találkozás valami eredményre vezetne.
Talán ha itt maradhatott volna, nem határozza magát arra a lépésre, hogy éjnek idején elhagyja egyetlen menedékhelyét. Talán a keserv, vagy a büszkeség és csalódás követtette el vele azt a meggondolatlanságot, hogy az utczára menjen s czél és irány nélkül fusson ki a világba. Ez elmélkedés alatt összeszorulni érezte szivét.
Ugyanis az öreg kulcsár, igérete szerint, rögtön értesítette a hadnagyot, ki erre a délutáni ájtatosság után, a kápolna hársai alatt, találkozott Klárával, és elmondotta neki az apjával történt beszélgetést. Klára elszomorodva hallgatá, de látva unokatestvére heves elkeseredését, türelemre intette: Várjunk! Ismered atyám természetét! Ha ellenkezünk vele, annál inkább nem fog engedni. Várjunk!
Liternyi, nagy öblös poharat félig töltött vele, megpótolta habzó, szénsavas ásványvízzel és egy hajtásra kiitta a csípős, savanykás keveréket. Aztán pipára gyújtott és elégedetten letelepedett munkája elé egy falócára: A fő az, hogy élünk egészségben, kezünk alatt ég a munka s hogy a relief, teringettét, csinos egy kompozíció. Tátva marad Párisban a kritikusok szája. Ez a fődolog.
A Nap Szava
Mások Keresik