United States or Mali ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ott búvárkodott mindennap, míg csak az esti sötétség le nem ereszkedett a kolostor hagymaalaku kupolájára. Akkor pihenni tért, hogy jó példával járjon elől alattvalóinak s másnap reggel, a hajnal derengésére elsőnek legyen talpon a templom kórusán, a közös zsolozsmázáson. Helyettese a vikárius Anzelmus atya volt, a rendház predikátora és penitentiáriusa.
Mi lesz?!!... Ha csak meg nem halunk addig, tette hozzá olyan arccal, amelyre ennek a mentő lehetőségnek az elgondolása a remény örömét rajzolta. Még amikor a vonaton ültem, akkor is ettől a riadt kérdéstől sajgott a lelkem: mi lesz akkor?!
Akkor már kávéházban voltam. Ott több ember megfordul. Mégis csak jobban összeszedi magát az ember. Sokat kell eltürni; ugy beszélnek az emberrel a vendégek, mint a kutyával, hanem hát nem az a fődolog, hogy czirógassanak, hanem, hogy éljünk. Igen, erről akartam beszélni... Nincs annak terminusa, hogy mikor, nem is ment egyszerre, hanem lassan-lassan, nagyon büszke ember lettem.
Én! kiáltotta vissza és megint kacagott azon röhögök, hogy ebben az én szegény ingemben száz macska sem fogna meg egy egeret, annyi rajta a feslés. Huh!... ha látnád, milyen! Nem is érdemes kimosni. De csak mosd ki! Ha megszárad, a fesléseket be lehet varrni. Mivel? Az ujjammal? Tűvel és cérnával van nálam az is. Akkor kimosom. Tíz percig megint csend lett.
A kapuval szemben főépületnek állott a csür, a mit azonban inkább kocsiszinnek használtak. Ebben rendkivül nagy, rugó nélküli ernyős kocsi állott, a mibe azonban akkor volt utoljára ló befogva, a mikor Enyedről hazavitte a kocsigyáros.
Csak akkor tudtam, hogy ott van, amikor már hozzám szorulva ült a fűben és kezemet szorította. Ne mozdulj... lehellte fülemhez hajolva. Ránéztem. Megértette. Itt akarok lenni... válaszolta inkább a szemeivel.
Mikor ezredparancsban jön, hogy a harmadik zászlóalj tartozik adni a díszszázadot, a kövön nyomott papirost ismét a zászlóalj-segédliszt fogadja némi nehezteléssel s utána az alezredes úr, mert hiszen ép úgy adhatta volna ugyanezt a dolgot a negyedik zászlóalj is és akkor semmi baj sem volna vele. Igy bele kell írni a zászlóaljparancsba, hogy a tizenegyedik század jut e dicsőséghez.
És akkor sem fog rettegni egy valódi magyar előtte, s a gyenge hölgy is megmutatja, hogy lelki ereje hatalmasabb egy rabló fejedelem erőszakánál. Vága erős eltökélett hangon Szirmay beszédébe. Vén csevegő, némulj el magad, hogy én meg ne némíttassalak.
Ha én haragszok magára, neköm se szabad a sütétbe a háta mögé óvakodni, hanem kétször jól pofon vágom, oszt akkor előtte állok, tudja, ki az ellensége; törjön le vagy csináljon velem, amit bír... Már ez legföljebb gorombaság, de nem gyávaság... Nono. Lassú sétába kezdett a szerencsétlenség-érte ember.
Érezte az asszony kézszorítását, amellyel elváltak; hallotta a hangját, amikor azzal búcsúzott, hogy: „a viszontlátásra". A múlt idők szele csapta meg; tele volt azzal az orgonailattal, amely már akkor régen is kedvelt virága volt Juditnak. Otthon fáradtság ürügyével elhalasztotta a darab elmondását.
A Nap Szava
Mások Keresik