United States or Iran ? Vote for the TOP Country of the Week !
A Szirmay család tehát mindig körüle volt, de ez ideig alig látta kétszer Ilkát a herczeg, s akkor is kevés időre; hanem szíves szorgalommal látszék felőlök gondoskodni, mert épen semmit sem nélkülöztek, a mit szükség vagy kényelem kiván. Most azonban, midőn Jeszid és Judith beléptek, Abdul khánt a Szirmay családdal együtt lelték. Abdul khán szerelmének folytatása.
Igy élt ugy tiz esztendeig s akkor aztán fölmondott a főnökének s a szomszédban bérelt egy kétakkora boltot, mint a milyenben eddig szolgált s bevonult belé, mint egy fejedelem. Sok ládával, szövettekercscsel megrakott kocsi kisérte s hátul egy egylovas szekér hozta a nagy, kétajtós kasszát, a mit nyolcz legény czepelt be rudakon a sarokba mindjárt a gázóra mellé.
Elindultam suszter-vadászatra és a közeli utcában találtam is egy májsztert, aki kész volt a repedést negyven krajcárok fejében azonnal befoltozni. Be is foltozta. Csakhogy egy kicsit összébb találta húzni a bőrt, semmint kellett volna, ennélfogva éreztem, hogy a bakancs bizony szorítja a lábamat. A májszter biztatott, hogy egy-két óra alatt »kijárom« és akkor nem fog szorítani.
Veronika meghatva tekintett anyjára, mert ily hangon ez nem szokott hozzá beszélni. Rosszalja, a mit tettem? kérdé lehangoltan. Dóziának legjobb lett volna a zárdában maradni. És Jakab? kérdé kitört szenvedélylyel a leány. Ő egész életére boldogtalan lett volna, holott nekem hatalmamban áll boldoggá tenni. Rövid idő mulva elfelejtené képzelgéseit és akkor... Azt hiszi, nőül vett volna engem? Soha!
A nagyapja még szabadhajdú volt, aki akkor hagyta abba a marhahajtást, mikor az első venyigét bujtatták a Nyilas homokjába. Annak a szigorú, kemény erkölcsét őrizte kilencvenesztendős öreg Sinka György. Vasalt csizmában járt, hosszú üstökét fésűbe szorította, a három nagy ünnepen meggyónt és mindennap hét messző bort ivott.
Most olyan valami következett, mit Enyingi sem akkor, sem később nem tudott megmagyarázni magának. A grófné ajkáról ijedt kiáltás röpült ki s megrázkódott, Eszthey fölugrott helyéről. Holcsi? kérdé elhalványult arczczal. Holcsi Kálmán? A keresztnevét nem tudom, viszonzá megdöbbenve a kérdett. Azt sem tudom, hogy jutott Jakab annak a nem igen bizalmat gerjesztő külsejü embernek az ismeretségéhez?
Az?... Nem nagyon fázik... Hát akkor, mint afféle bátor vitéz, aki nem ijed meg az árnyékától, de még ettől a jóbarát pálinkától sem, még igyál egyszer, azután add ide az üveget. De ügyelj az istenért, nehogy kiejtsd! Porrá törnék ezeken a köveken és odalenne.
Ha az árút értékesebbnek tartották, akkor hajóikra tértek vissza és várakoztak. Nemsokára újra megjelentek a feketebőrű benszülöttek és még néhány aranyszemecskét tettek le, aztán megint elvonultak. Most már az árúk és az aranydarabok értéke egyenlő volt és a kartagóiak az aranynyal elégedetten tértek vissza hazájukba.
Szerette őt, de kitartatni nem akarta magát általa s csak akkor szándékozott vele tudatni hollétét és a történteket, midőn segített magán s valamennyire rendezve lesznek ügyei.
Unokatestvére önnek több és drágább egy jó és gyengéd testvérnél! Sokkal több önnek! mondá komolyan... És ha csakugyan több volna? mondá őszintén. Akkor bennem találja legigazabb barátját! Miben segíthetnék, Klára? mondá olyan igaz, rokonszenvtől meleg hangon, hogy Klára megszégyenülve nézett rá. Ön! Ön barátunk? Segíteni akar? dadogá a kétely és remény között ingadozva...
A Nap Szava
Mások Keresik