United States or Sint Maarten ? Vote for the TOP Country of the Week !


Azt Szabolcs vármegye Nyírsége termetté ritkaszép virágszálnak, s amikor az öreg csárdás ráakadt, akkor már úgy hirlelték a harmadik urától szakadt volt el, ahogy a pitypang bóbitája repül a szeszélyes szellő karján, amely azasszonyhűség" utolsó állhatatlan díszét cseni lopja.

A fölperzselt Rudnik község hamurakásai körülbelül másfél kilométernyire délnyugatnak szomorkodtak ugyanoly állapotban, mint ahogy utoljára láttam őket. De már nem füstölögtek. Az időközben lezuhogó esőzések végkép kioltották a bennük még lappangó tüzet s az itt-ott szabadon fölmeredő falomladványokból is lemállasztottak egy csomót.

Abban, amelyet már eldobtunk, de Regina időközben ismét elővette és úgy ahogy, megint csak egészet csinált a foszlós rongyból. Míg rendre ledobáltam magamról összes holmimat és a cókmók mellé löktem Ritter-csizmáimat is, alig vártam, hogy megszabaduljak ezektől a nehéz ajándékoktól, Regina odamutatott a barlang oldalán levő kőpadra, ahol rábízott holmim állt szép rendben összerakva.

Nem vagyok Regina kisasszony... itt vagy? Itt. Hol? Itt a bokrok mögött. Akkor jól van... ha itt vagy. Te erős ember vagy, megvédesz. Nem engeded, hogy azok megfogjanak, mint ahogy a nagy Reginát megfogták. Regina kisasszonyt hárman is tartották, letépték róla a ruhát és röhögve cipelték a szénakazal mögé... Elhoztad a köpenyeget? El. De várakoznod kell rám, mert nem vagyok készen.

Anya mingyár vacsora kászolítása után igyekszik. Tüzet rak. Etel az epörfa alá a malomkűre tányérokat hoz ki. Cifra tányérok ezök, kunos kék virág van bennök, Dorosmán vötték régön. Azután mén eggy bögrével az istállóba, hogy egy fejet tejet hoz a nagyapónak. Mert Mönyhért nem öszik főtt vacsorát, öreg ű mán ahhon, ű csak úgy mögissza a tejet, ahogy azt ami Istenünk a tehénbe aggya.

Szertelensége a ízlés határait surolja s a szuggesztiv kulturáltság és ösztönös kulturátlanság kevés írónkban jelentkezik olyan bizarr szuverénitással, mint Oláh Gáborban. a. j. Szemere György: Két leány. Regény. A regény, ahogy gyerekkorunkban élveztük, voltaképen kiveszett.

Azt mondták, hogy nekik a malomba kell menni. Ha most elindul az ember, akkor se érkezik vissza holnap reggelig a liszttel. Nagyon megbámulták a nagyságos urat s abból, ahogy a fekete kabátos hosszu ember elbánt vele, látták, hogy megint csak nem beszélhetik meg az osztozkodás dolgát. Pedig semmi se volna az egész. Két zsák neki, egy zsák nekünk, megint kettő neki, aztán egy nekünk.

No továbbá így italoznak ők egy asztalnál s mert kegyetlenül hideg a bor, nevetik egymást, mikor nyelik. Suba alá kék ezt tönni, hogy melegödjön véli Péter. Ott is van már mondja a másik, ahogy megint beöntött egy pohárral. Komoly alak lép be a sátor nyíláson. Magas, kékbeli ember. Subája, léptében, méltósággal lengi körül.

Hol lennél, ha nem velem! kiáltottam oly kíméletlen nyerseséggel, hogy szinte magam is meghökkentem tulajdon hangom durvaságától s ez csak még jobban föllázított a véletlen sodort mellém és nekem ajándékozott így, ahogy vagy. Hol lenne a helyed, ha nem itt? Reginát nem rémítette meg az ingerült nyerseség, melynek keserves fáradsággal összevarrt blúza is áldozatul esett.

Hát a sötétséget most már valamivel jobban meg lehetett látni... Kicsi világosság ez, Regina, de ha nem sietsz, ez is elfogy. Bizony, spórolni kell a maradék gyertyával! Tehát csak gyorsan, gyorsan, rakd el a cókmókot, úgy, ahogy tudod, nem baj, ha nincs is rendben, én addig hirtelen összetákolom az ágyakat... vagy minek nevezzem ezeket a vackokat, amiket most mindjárt összeütök.