United States or Netherlands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az ajtó fölött nagy betükkel czímtábla ékeskedett arany betükkel, melyre a következő írva: «Özv. Obren Adolfné leánynevelő intézete.» Pár pillanat mulva megnyilt az ajtó, s fekete ruhás, fehér kötényes és ugyanolyan fejkötős fiatal nőcseléd tekintett ki rajta. Ah, a nagyságos asszony! Méltóztassék belépni, éppen levelet készültem vinni számára a postára, kiáltott föl a leány.
Mondja, miben segíthetek? Mondjon el őszintén mindent. Ah, hát csakugyan segíteni akar! És szép szemei a legmélyebb hálától ragyogtak. Mindent megteszek boldogságáért, Klára, de türelmesnek kell lennie! Ha reményünk van, akkor tűrni, várni is tudunk!
Klárának hivják! És a vezetékneve? Engedje azt elhallgatnom, grófné. Legyen, különben is nem nagyon érdekel, miután sem én, sem te, nem fogunk többé vele találkozni. Ah, azt nagyon sajnálnám! kiáltott föl ijedten Dózia. Rossz befolyással volt reád, minek most láthatod káros következményeit. Semmivé tette tanulmányaid folytatását, mikre még nagy szükséged lett volna. És mi fog történni most velem?
Ezek tehát ama bizonyos szegény, de becsületes, rossz sorsra jutott, de büszke lengyel főnemes leányai?... Azt éppen nem mondom. Az öreg hölgy szavaiból úgy vettem ki, hogy zeneprofesszor az apjok. Ah, zongorahangoló! Az már más. Eszerint testvérek? Annyira testvérek, hogy ikrek. Ah, ah, egyre érdekesebb a dolog. S én haza menjek aludni? De maradjunk a főkérdésnél. Csinosak? Mint két rózsabimbó.
Ah, egyszer majd megtudod, minő nehéz munka ez... Bár hatalmasabbak vagyunk a halandó embereknél, mégis irtózva, félve közeledünk a sárkányhoz, de irántad való szeretetből ezt is megteszem s mindenre kész vagyok... Ne virrassz, ne emészd hát magadat... Aludjál, José, aludjál, majd én őrködöm és élesztem a tüzet!
Ha én előttem esküsznek meg, az érvényes és törvényes házasság lesz, akár titkon, akár nyilvánosan, akár itt, akár másutt történik. Ez tehát nem kérdés. Az egyetlen egy kérdés csak az: akar-e Klára az ön nejévé lenni? Ah! igaza van. Ez az igazi nagy kérdés. A melyre egyikünk sem képes választ adni. Ön jól ismeri Boglárékat, főtisztelendő úr. Mit gondol, mit hisz, mit vett észre, lehet-e reményem?
Gyorsan reparálni akartam a sértést. Csak azért, mert magam nem vagyok nagy művésze és kettőnk közül az egyiknek okvetlen értenie kell hozzá, különben semmire se megyünk. Meg azért is, mert vannak leányok, akik utálják a tűt. Én nem tartozom közéjük. Akkor minden rendben van... Dehogy is van rendben! Honnan veszem a tűt? Adok én! Ah! Van neked tűd is? Van bizony! Egy magyar katonának mindene van.
A Nap Szava
Mások Keresik