United States or Chile ? Vote for the TOP Country of the Week !
És a madárkák után nézegetve, megkérdezte: Melyik a sneff? Ó, maga! maga édes; várjon csak; a sneff majd később jön. Akkor már este lesz; egészen este lesz; minden madár elhallgat; csak a sneff mondja hangosan: „cpsz! cpsz! kro kroj! kroj kroj!..." Úgy teszen?... Jé!... és nem fogok én félni? Dehogy is fél, szivem. Majd meglássa. A sneff nem bántja magát. Várjon csak.
Annyit zaklattam érte, hogy egyszer türelmetlen lett és így kiáltott fel: Istenem, keressen valakit!... Abban a percben el is hallgatott, de már kimondta. S az én agyvelőm egyszerre megdermedt, a szívem meghiggadt, elnémult. „Keressek valakit!"... Kiegészítettem: aki olyan lehessen, amilyennek én őt és csak őt kivánnám... Egyre ezt ismételtem magamban: „keressen valakit... keressen valakit..."
A goromba szót, ami már már a száján volt, visszanyelte. Volt esze, hogy ne puhíttassa magát; kivált efféle pálcával. Magába fojtotta, amit gondolt és eloldalgott. Kancsal gazduram pedig megkönnyebbülten dobta le a rudat és hazaballagott. Nap nap után leste azután a kisablak tájékát esténkint, de nem vett észre gyanusat.
Jung Kálmán utána forditotta a fejét. Odakint azt mondta a hölgy a szobaurnak: Jár hozzá tisztességes orvos? Holnap elküldöm az enyimet. A szénatérig gyalog sétáltak és később azt mondta a hölgy: Milyen borzasztó szemei vannak ennek a fiúnak. Így még sohase nézett senkise rám. Nem fogok aludni tudni az éjjel. Mig a szobaur visszajött, az udvarban össze-vissza beszéltek az emberek.
Távoli villámcikázások visszfénye lobbant fel koronként a koromsetét láthatáron, a lábas óra pedig érces kondulásokkal ütötte a nyolc órát. Az asztalhoz ment és a lefüggő karosgyertyatartó alá állva, felemelé jobbját, melyen az abraxas-gyűrü ragyogott.
Ők elképednek azon, hogy egy hevesvérü, hirtelenbeszédü lengyel "czudar"-nak nevezi Bismarckot, vagy keserüségében sírva beszél Szibériáról. Lehet más igazság is, mint a mit a történelem csinált? És ez a sápadt, villogó szemü ember képviseli ezt a másik igazságot? Hihetetlen, igazán hihetetlen.
Hallja maga János, mondá Atlasz úr hozzá fordulva, menjen ahhoz a Cserepeshez és mondja meg neki, hogy várjon a juhásznál és lóduljon a kastélyból azokkal a büdös birkabőrökkel. Érti? És ha magának máskor dolga lesz velem, négyszem közt végezze el, érti?
Homérosz görög költő már Krisztus születése előtt 900 évvel megírja, hogy a kereskedők Lemnosz szigetéről a kisázsiai Trójába járnak és a görög harcosok ércért mindenféle holmit vásárolnak tőlük. Az aranyból és ezüstből készült pénzeket már a régi görögök ismerték.
Lassan-lassan levetkőzött az egész tömeg. Az elvesztegetett czókmókjaikkal eldobálták maguktól azt a kevés józanságot és megfontolást is, a mi addig meg volt bennük s a rettenetes nyomorúságban magával ragadta őket a láz, az éhes ember őrjöngése. Most kezdtek csak igazán félelmesek lenni.
Úgy jelent meg Hadady előtt az ő első szerelme, mint áz álombeli bolygófény, amely ösmeretlen világok felé csalogat. A következő percben már ott is volt Judit mellett. Rám ösmert? kérdezte az asszony diadalmasan és az ő arcára is szökött egy kis szokatlan pirosság. Azután bemutatta Hadadyt az urának. A híres író, tette hozzá, amitől Hadadyn büszke öröm érzete futott végig.
A Nap Szava