United States or Argentina ? Vote for the TOP Country of the Week !


A csöpp asszonyka, aki a pezsgőzés első napján maga volt az édes nevetés, a finále idején könnyek árjává változott át; Horváth Jóska megfogadta, hogy soha se iszik többet s falhoz vágta az utolsó poharat. Szóval a lakzi mindig bús véget ért. De az eltöltött egy-két-kilenc napért érdemes volt szenvedni.

1914., 1915., 1916. összes számai fűzött állapotban 20 K.-ért évfolyamonként kaphatók a kiadóhivatalnál. TARTALOM: Noe bárkája. c. A szociáldemokrácia ellenségeskedése a kereszténységgel. Prohászka Ottokár. Virágos fák közt fiatal lány megy. A budai gyár. Az élet megújulása. Mátrai Rudolf. Ruzsinszky. Az átlagember. Kultúra: Színházi esték. c. Oláh Gábor: Balgatag szerelem, a. j.

Amikor félúton a bordási vágásba ért, lövést hallott a füzes sűrüjéből. Arra egyszerre elfelejtett minden egyebet, csak a vadorzót érezte; halálos gyűlölete afelé hajtotta, kergette. Azzal a nagy tájékozással, aminő csak az ilyen szabadban élő emberben fejlődhetik ki ennyire, rögtön tudta, melyik ponton történt a lövés. A vadőrök most a fácánost őrizték, itt csak vadorzó járhat.

Megvallotta tehát, hogy neki, egyszerű kőfaragónak, a művészekről és művészetről alkotott fogalmai nem éppen eredetiek. Ő már csak a számvetéshez ért, a goromba élet kiölte belőle az intuiciót s amily otthon van egy kereskedelmi mérleg elkészítésében, annyira hiányzik a kritikája az igazi művészet értékének megítélésében.

A durrogásnak Kristóf soha sem volt barátja, s ez most sem téveszté foganatját, mert a harmadszor megrémült borbély futott mint Lóth Szodomából, hátranézni sem merve, míg csak Nagybányára be nem ért; mi azonban a misztótfalusi csapláros jövendölése szerint épen a templom bezárásakor történt. A haramiák rejthelye és pihenése, miként pihenésök megzavartatik.

Nem félelemből már, de legnagyobb vígsággal fütyörésze Kristóf lementében; nem képzelheté eddig ily nagy veszedelemből néhány borotvavonással megmenekedhetni, s nagyot kurjanta örömében, midőn a hegyoldali sima útra ért: már Ablakosi uram boltját látá, mint lógatá ajtaja előtt a szél réztányérait, mint függöttek falain a nedves törülközők, s miként a ki- és bejáró vendégeknek nem volt szünete.

Ebből a mormogásból mert inkább valami dünnyögő mormogás volt ez, semmint értelmes beszéd legalább megtudtam, hogy ez a névtelen Regina cseléd volt az elpusztult tanyán, vagy ilyesmi. Esetleg valami távoli szegény rokon, akit a szörnyű véget ért jómódú család cselédnek használt. Elhárítottam az utolsó bokrot is az útból és a forráshoz léptem. Itt volnánk.

Eddig nem is mutatkozhatott meg hogy észrevegyed. És ha el kell egymástól válnunk, sohasem fogod megtudni, hogy az a szegény kis csúnya teremtés, akit nyomorúságában megsegítettél voltaképen mit ért? Úgy fogok élni emlékezetedben mint egy furcsaság, aki egy darabig szemed előtt volt, azután nyom nélkül megint eltűnt.

Látja, sóhajtott az öreg kőfaragó bánatosan, így vélekednek önről a modern művészek általában. Nem értek a szobrászathoz? kérdezte ijedten Dömötör és megragadta az ifjú esztéta kabátját. Nem mondtam, védekezett amaz. Ért ön biz a mintázáshoz.

Sokkal erősebb szervezetű embert is megráz és kilök normális értelméből egy ilyen rettenetes kaland, mint aminőn ennek a szegény teremtésnek át kellett esnie. A patakhoz érve azonban új meglepetés ért, amely meggyőződésemet egyszerre fölborította. Közel a vízhez, arccal fölfelé, tátott szájjal és már egészen megmerevedve egy szakállas, félmeztelen férfihulla feküdt.